Répatorta

Nyuszika bemegy a cukrászdába és megkérdezi:
- Tessék mondani, répatorta van?
- Nincs, Nyuszika, talán máskor.
Nyuszika másnap megint bemegy a cukrászdába és megkérdezi:
- Tessék mondani, répatorta van?
- Nincs Nyuszika, talán máskor.
Nyuszika harmadnap is bemegy a cukrászdába és megkérdezi:
- Tessék mondani, répatorta van?
- Igen, van, Nyuszika.
Mire Nyuszika:
- Fúj, pedig én azt úgy utálom...!

Még gyerek voltam, amikor ezt a kis buta viccet hallottam, de annak idején azt hittem, répatorta csak a viccben van, Nyuszika kedvéért, mert így sokkal mulatságosabb, mintha Nyuszika puncstortát vagy Esterházy tortát kérne. Jóval később, amikor megkaptam egyik kedvenc süteményeskönyvemet, fedeztem fel, hogy répatorta pedig igenis létezik, amikor a könyvben megtaláltam a receptjét. Volt hozzá kép is: a torta tetején marcipánból kicsi répák voltak formázva. Még akkor is azt hittem, hogy csak emiatt nevezték répatortának. Aztán felfedeztem, hogy a recept valódi répát is tartalmaz... Azóta vágytam arra, hogy egyszer megkóstolhassam a répatortát.
Természetesen nem kellett mostanáig várnom, a rendszerváltás után szépen lassan a répatorta is megérkezett az országba és egyre több helyen lehetett kapni. Az egyik legfinomabbat a Kálvin téri cseh teaházban ettem - már nem emlékszem a teaház nevére.

Múlt héten magam is répatortát készítettem. Mostanában elég sok almás répa juicet készítettem, és a gyümölcsfacsaróból nem dobtam ki a maradék almát, répát, hanem hasznosítani akartam - ebből lett az én répatortám. Nem abból a fent említett süteményeskönyvből vettem a receptet, mert sajnos az még mindig Magyarországon van, hanem a neten (itt) találtam és mentettem el már hónapokkal ezelőtt egy ígéreteset, ami érdekességképpen épp az Ausztrál répás süti nevet viseli. Egy picit variáltam rajta - mint mindig -, de az eredménnyel teljesen elégedett vagyok.
Álljon hát itt a recept:

Répatorta

Hozzávalók:
2 tálnyi (müzlis tálnyi méretű) gyümölcsfacsaróból maradt répa és alma vegyesen (az eredeti recept szerint fél kg reszelt sárgarépa)
1 db sárgarépa nagy lyukú reszelőn lereszelve,
200 g dió durvára törve,
250 g teljes kiőrlésű búzaliszt,
2 teáskanál szódabikarbóna,
2 teáskanál fahéj,
150 g mazsola, előzetesen forró vízben pihentetve, hogy megduzzadjanak,
5 kanál juharszirup (az eredeti recept szerint 250 g barna cukor)
4 tojás
100 g vaj (az eredeti recept szerint 250 ml növényi olaj)
kb. 1 dl iró (itt Buttermilknek hívják)

A száraz anyagokat (liszt, szódabikarbóna, dió, fahéj) egy tálban összekeverjük. A vajat megolvasztjuk, langyosra hűtjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, és a juharsziruppal jól kikeverjük. A répa-alma maradékot, a lereszelt répát és a mazsolát hozzáadom a szárazanyagokhoz, majd az egészhez hozzáöntöm a vajas tojásos öntetet és az egészet jól kikavarom. Iróval az egészet egy kicsit lazítom.
Az elkészült masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm (tepsim mérete: 32x23x5cm), a tetejét elegyengetem.
A sütit 160 fokon kb. 40 perc alatt sütöm meg.
Kockákra vágva tálaljuk.

Azt még megjegyzem, hogy a répatorták tetején általában megkenik egy masszával (mascarpone, porcukor, vaj, vaníliás cukor, esetleg citromlé), de azért én nem vagyok odáig, így nem is készítettem ilyesmit.






A juharszirupról annyit, hogy mostanában szinte mindig juharszirupot használok cukor helyett. Egyrészt azért, mert egészségesebb, másrészt azért, mert a mézzel ellentétben ennek nincs mellékíze, és ha juharsziruppal ízesítek valamit, akkor nem lehet megmondani, hogy nem cukorral készült az étel. Úgyhogy az utóbbi időben juharszirup került a palacsintatésztába, a tejbegrízbe, a tejberizsbe és a süteményekbe.