2010. február 24., szerda

Görög töltött paradicsom (Domátes Yemistés me Kymá ke Ryzi)

Nincs történet. Minden volt hozzá itthon, hát megcsináltam. A recept a Korfun vásárolt görög szakácskönyvemből származik: The Best Traditional Recipes of Greek Cooking
Nagyon-nagyon ízlett!


Hozzávalók (elméletileg 6 adag, nekünk kettőnknek csak egy vacsorára volt elég)
12 db érett paradicsom
1/2 kg darált hús (nálam bárány)

2 teáscsészényi rizs
2 vöröshagyma, finomra vágva
másfél teáscsészényi oliva olaj
2 evőkanál petrezselyem, finomra vágva
1 teáskanálnyi mentalevél, finomra vágva

só és bors ízlés szerint

A paradicsomokat megmossuk, a szár felöli tetejüket levágjuk, a belsejüket egy kiskanállal kiszedjük és finomra vágjuk.
A hagymát az olajban aranybarnára pirítjuk. Hozzáadjuk a húst és 10 percig, folyamatos kavargatás mellett pirítjuk-főzzük. Hozzáadjuk a paradicsomok belsejét, a petrezselymet, a mentát, sózzuk-borsozzuk, hozzáöntünk egy kevés vizet és kb. 1 ór
án át főzzük (őszintén bevallom, én csak fél órát főztem. Szerintem annyi is elég volt). Ekkor hozzáadjuk a megmosott és lecsöpögtetett rizst és további 10 percig együtt főzzük őket.
A paradicsom kelyheket megtöltjük a raguval, majd tepsibe vagy kerámia tálba pakoljuk.
Az eredeti recepttől eltérően mindegyik tetetejére egy-egy mini mozzarella golyót tettem.
Közepes hőmérsékleten kb. 40-45 percig sütjük.


Mivel nekem bőségesen maradt a raguból, a maradékból másnap Rakott kukoricakását készítettem fenyőmagos darált bárányhússal és padlizsánnal.

2010. február 23., kedd

Rukkola saláta kenguru prosciuttoval, sárgadinnyével és tőzegáfonyával

Igen, tisztában vagyok vele, hogy a lehetetlen hozzávalók enyhén szólva is nehézkessé teszik egyes ételeim elkészítését.
De ha egyszer, véletlenül, kenguru prosciutto vásár lesz a Tescoban, legalább tudjátok, milyen ételt készítsetek belőle ;)
Komolyra fordítva a szót, ezt a salátát el tudom képzelni másfajta, de finom, jó minőségű, karakteres ízű prosciuttoval is.
Egyszerű, de nagyszerű. Ezt az ételt készítettem el szilveszterkor is, de persze képet elfelejtettem róla készíteni.

Hozzávalók:
vad rukkola saláta (itt jegyzem meg: angolul rocket salad-nak hívják)
kenguru prosciutto (én a Thomas Duxnál veszem)
zöld színű sárgadinnye (an: Honeydew melon)
aszalt tőzegáfonya
dióolaj
verjuice (savanyú must)

A prosciuttot csíkokra vágtam, a sárgadinnyét kockákra. A megmosott és jól lecsepegtetett rukkolára rádobtam a prosciuttot, a sárgadinnyét, megszórtam az aszalt áfonyával. Dióolajjal és verjuice-szal meglocsoltam.


A képen áfonya helyett pirított fenyőmaggal készült változat látható. Úgy is nagyon finom.

Azért használtam verjuicet balzsamecet helyett, mert a kenguru prosciutto nagyon karakteres ízű, a verjuice viszont elég enyhe, így az ízek nem elnyomják, hanem kiegészítik egymást.

Pár szót had ejtsek a kenguru húsról. Aki szereti a vadhúsokat, az feltételezhetően a kengurut is szeretné. Nagyon egészséges: a zsírtartalma mindössze 1-2%! Ezen túlmenően, nem tartalmaz semmilyen antibiotikumot vagy vegyszer, hisz a kenguru vadon él, nincsenek "tenyésztett kenguru-farmok". Magas a fehérje és a vas tartalma.
A több, mint 60 fajta kengurufajtából mindössze 4 félének a húsa kapható étkezési célra. Vadászata szigorú feltételekhez kötött és évente csak egy limitált egyedszám lőhető ki.
Érdekes módon, emberi fogyasztásra csak 1993 óta lehet kenguruhúst kapni. Talán ennek tudható be, hogy sokan még ma sincsenek tisztában azzal, mennyire egészséges és környezetbarát élelmiszerről van szó, pedig minden nagyobb élelmiszerláncban kapható (Coles, Woolies...)
Az meg más lapra tartozik, hogy sokan azért nem esznek kengurut, mert nem esznek Skippyt...




Skippy, az ausztrál nemzeti ikon

Ha már a kenguruknál tartunk, tudja valaki, hogy hívják Zsebibabát angolul? Elárulom: a kenguru angolul kangaroo. Ebből lett Kanga és csemetéje, Roo :)

2010. február 21., vasárnap

Lemon, lime & Bitters

Tipikus ausztrál eredetű ital. Bárhova mész, ezt biztos megtalálod az itallapon. Sőt, előrekeverten még az italkereskedésekben is megvásárolhatod.

Ennek az igen egyszerű és népszerű moktailnak (n
agyon alacsony alkoholtartalmú coctail) három alapvető összetevője van:
- szénsavas limonádé
- édesített lime (zöldcitrom) szirup (vagy szörp)
- és gyomorkeserű

Készítése:
Egy hosszú poharat teleteszünk jégkockákkal és felöntjük a szénsavas limonádéval. A tetejére öntünk egy löttyintésnyi lime szörpöt (kb. 15 ml) és megcsöpögtetjük 5-6 csepp gyomorkeserűvel.
Citrom- és zöldcitrom karikákkal díszítjük.

Hogy még autentikusabb legyen a recept: gyomorkeserűnek csak az Angostura márkát használják.


Szénsavas limonádé: Vigyázat, ha Ausztráliában limonádét kérsz, az egyáltalán nem a magyar limonádénak felel meg, hanem egy szénsavas, cukros löttynek, például Sprite-nak. Ha nem akarsz ezt használni (én soha sem iszok ilyesmit), akkor el is készítheted:
1) Citrom szörp (an: cordial) felöntve szódával vagy ásványvízzel
2) Citromlé cukorsziruppal és szódával vagy ásványvízzel

Édesített lime szirup: itt mindenhol lehet kapni Lime cordial (= szörp) néven. Helyette használj nyugodtan zöldcitromlevet, főleg, ha a limonádét már édesítetted

Alacsonyabb kalóriát tartalmazó változat, amikor szénsavas limonádé helyett sima ásványvizet használunk és egy citrom kifacsart levét.

Úgy is készítik, hogy az összeöntési sorrend fordított:
Először a gyomorkeserű kerül a pohárba, azzal szinte "kiöblítik" a poharat, majd a jég, limonádé és lime szirup.
De az elsőként megadott változat sokkal látványosabb.

Ha pedig valódi gyümölcsből szeretnéd készíteni, álljon itt egy harmadik recept:

Hozzávalók:
4 db citrom
4 db lime (zöldcitrom)
10 dkg cukor (vagy más édesítőszer, de ne méz legyen)
1 liter hidegvíz
jégkockák a tálaláshoz

A citromból és a limeból vágjunk néhány szelet és tegyük félre a tálaláshoz. A maradéknak facsarjuk ki a levét, öntsük egy nyeles serpenyőbe a vízzel és a cukorral. Melegítsük a folyadékot addig, amíg a cukor fel nem oldódik. Hűtsük vissza, majd a citrom és lime karikákkal együtt tegyük a hűtőbe legalább 4 órára.
Tálaláskor tegyünk a poharakba jégkockákat, öntsük fel a citromos lével, végül csepegtessünk rájuk néhány csepp Angostura gyomorkeserűt.
Recept a taste.com.au-ról.

Egyéb okosságok forrása: Wikipedia


2010. február 19., péntek

Rukkola saláta szilvával, lilahagymával és fenyőmaggal

Ez a saláta kb annyiból áll, mint ami a címben szerepel. Nagyon finom vad rukkolát szoktam venni, aminek az ízét kár lenne bármivel is elnyomni. Gyönyörű, piros húsú szilvám volt itthon, azokat gerezdekre vágtam és hozzáadtam a rukkolához. Egy kis fej lilahagymát felszeleteltem és az is ment a tálba. Egy maréknyi pirított fenyőmagot szórtam rájuk.
És most jön a csavar!
Egy kevés balzsamecetet felforraltam, besűrítettem (vigyázz, ne legyen túl sűrű, mert olyan lesz, mint a karamell) és a salátára öntöttem. Végül dióolajjal meglocsoltam.
Nyamm.


2010. február 18., csütörtök

Müzli

Jó ideje már, hogy magam állítom össze a müzlinket és nem a boltban veszem. A müzli tipikus példája annak, hogy mindig el kell olvasni a címkét. Mert hiába van ráírva, hogy organikus meg bio, ha "organikus" cukor van benne, az aszalt sárgabarack meg tartósítószert tartalmaz. Nem vigasztal, hogy egyébként más vegyianyaggal nem voltak szennyezve.
Nem is értem, mit keres a cukor a müzliben??? Nem arról szól a dolog eredetileg, hogy egészséges reggelit kéne enni? Akkor minek bele a cukor? És miért van az aszalt gyümölcsben tartósítószer??? Hát nem azért találták ki az asza
lást, hogy ne kelljen tartósítószert rakni bele? A sárgabarack esetében nagyon könnyű észrevenni, ha tartósítószert tartalmaz: a gyümölcs megőrzi tőle a szép, narancssárga színét. Ha viszont nincs benne, a barack bebarnul.
Na ezért nem veszek bolti müzlit és kavarom a sajátunkat*.

Mi van a müzlinkben?

750g zabpehely
3 ek napraforgómag
3 ek tökmag
3 ek lenmag (an: linseed)
3 ek szezámmag
3 ek LSA, vagyis darált lenmag, napraforgómag és mandula keveréke
3 ek bébi rizs (ez valójában bébiétel, nagyon finomra tört rizspehely, nem szükséges főzni)
3 ek nyers búzacsíra (an: raw wheatgerm)
3 ek quinoa pehely
3 ek utifű maghéj (psyllium husk)
3 ek mazsola
3 ek aszalt ribizli (an: currants)
3 ek tőzegáfonya (an: cranberry) (más néven vörös áfonya)
3 ek goji bogyó (an: goji berry)
valamennyi tönkölybúza-pehely (szigorúan gyümölcslével édesített)
valemennyi kókuszpehely
valamennyi apróra vágott aszalt sárgabarack (kb. 5-6 darab)
valamennyi apróra vágott aszalt alma (kb. 1 almának megfelelő mennyiség)
és a legfontosabb hozzávaló: kb. 2 ek fahéj

Ha van itthon, egy pár szem összetört szárított banán is kerül a müzlibe.
A fenti adagból kb. 7-10 napra elegendő mennyiség jön ki, két főre számolva. Nálunk a kisfiamat is számolni kell, mert igen lelkesen eszi a müzlit, pedig még 11 hónapos sincsen :)
A müzlit rizstejjel, esetenként zabtejjel szoktam felönteni, rakok bele egy-egy teáskanálnyi halolajat (egy bizonyos fajtát, aminek nincs szörnyű halíze és szaga), ezt elsősorban a kisfiam miatt, másodsorban nekünk is az egészségünkre válik. Teszek még bele mindenféle gyümölcsöt: epret, áfonyát, szőlőt, stb, mikor mit. Nem sokat, csak egy kicsit, vegyesen.



*Ja meg azért sem, mert anyósom rendszeresen hozta az ő müzlijét, de azt meg nem találtam elég finomnak...

2010. február 16., kedd

Michel Roux

Ez a bejegyzés január 15-e óta várat magára. Akkor voltunk a párommal egy főzőshown, melyet a három Michelin csillagos francia szakács, Michel Roux tartott.
Magyarországon szerintem ő ismeretlen a nagyközönség számára, mivel könyvei magyarul egyáltalán nem jelentek meg. Holott van számos, nekem az Eggs (Tojások) és a Pastry (Tészták) című könyvét dedikálta.

A főzőbemutatóra igen szerencsés körülmények között jutottunk el: párom bankjától kaptuk ajándékba nem csak a bemutatóra szóló jegyeket, de az azt követő hat fogásos ebédre való meghívást is. Természetesen kihagyhatatlan alkalom volt :)

Michel Roux (véletlenül egyébként ausztrál felesége van) amellett, hogy remek szakács, bámulatos showman. Remekül szórakoztunk.
Az általa bemutatott (végigfőzött) menű:

  • Rákhús languszta farokkal, mangós menta salsán tálalva
  • Tésztában sült tengeri sügér Vierge (=szűz) szósszal
  • Alma és maracuja (=passionfruit) tortácska
Nem csak a bemutató alatt kóstolhattuk meg e fogásokat, de az azt követő ebéden is szerepeltek e fogások, így igazán kiélvezhettük az ízeket. Az ebéd kiegészült még kukorica krémlevessel (magyar fűszerpaprikával volt díszítve :), zöldséges lasagna tornyokkal, illetve sajttállal.


2010. február 2., kedd

Képlopás és forrás nélküli idézés

Szerencsére velem még nem történt meg - vagy csak nem tudok róla -, de nem is szeretném, ha szenvedő alanya lennék a blogomról / blogjaimról történő képlopásnak, illetve valamelyik receptem forrás nélküli idézésének.
Valljuk be őszintén, nem találunk ki minden nap egy új receptet. Még a nagy szakácsok sem. Valahonnan jön az inspiráció, valahol tanulták az alapokat. Bill Granger könyveinek a végén van egy lista, hogy ő honnan ötletelt, szerintem ez nagyon szép tőle. Stáhl Juditnak nem volt ilyen listája, még csak enyhe célzás sem - mi gasztroblogosok ismerjük is a történetét.
Azt hinné az ember, hogy az internet világa elég nagy ahhoz, hogy ne derüljön ki a lopás.
Ne áltassa magát senki - nem elég nagy :) Előbb-utóbb, valami véletlen folytán mégis kiderülnek az ilyen dolgok.

Végezetül álljon itt néhány eset, mely alapján e bejegyzés született:

Szellem a fazékban - Képlopás a blogomról
Szellem a fazékban - Képlopás sztory 2.
Ausztráliában minden lehetséges - Ájdzsászkó

Ausztráliában minden lehetséges - Ájdzsászkó 2.

Itt lehet közzétenni azokat, akik képlopást követnek el:
Gasztrofotókat eltulajdonítók feketelistája
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...