Mit is jelent ez?
Azt, hogy felejtsd el a püréket, a hagyományos
bébiételeket, helyette hagyd, hogy gyermeked saját magát etesse.
Vadul hangzik? :) Hm, számomra az hangzik vadul, hogy
azért törjem magam (és a gyümölcsöket) a konyhában, hogy aztán egy teáskanálnyi
gyümölcspürét belekönyörögjek a gyermekem szájába :)
Szeretek főzni, ezt igazán senki sem vonhatja kétségbe.
Amikor még várandós voltam és a szülésfelkészítő tanfolyamon megkérdezték
tőlünk, milyen élményekre vágyunk a majdani gyermekünkkel kapcsolatban, én azt
válaszoltam, hogy szeretnék neki főzni. Mégis, amikor 6 hónapos lett, nem a
hagyományos utat választottam.
Hogyan történik a BLW a gyakorlatban?
Nos, mi csak hagytuk, hogy a kisfiam megkóstoljon mindent,
ami a tányérunkon volt és kedvet érzett hozzá. Mivel étrendünk egyébként is sok
zöldségből, gyümölcsből, salátából áll, nem okozott nehézséget az egyszerű ízek
megismertetése. A kisfiam elvette a tányérról azt, ami kívánatos volt a
számára: a répát, az uborkát, a paradicsomot, stb. Természetesen fogak nélkül
nem tudta őket megrágni, de érezte az igazi ízüket, szívta belőlük a
nedvességet. Egy-egy zöldséget ott a szeme előtt összetörtem a villával, így ha
akarta, megehette őket ilyen formában, de nem csináltam abból nagy ügyet, ha
még sem.
Ugyanígy ismerkedett a gyümölcsökkel is. Az egyik első
gyümölcs, amit nagyon jóízűen "evett", a mandarin volt. Nem ette meg
az egész gerezdeket, de kiszívta a levüket. Kezdetben még kipirosodott a bőre a
szája körül, de aztán hozzászokott. Az epret is hamar megkóstolta, attól is
piros lett a bőre, de amikor 9 hónaposan újra megkóstolta (egy partin úgy vette
el a tálról, hogy nekünk nem tűnt fel), már semmi baja nem lett tőle.
A lényeg, hogy a BLW során nincs tiltás és nincs
megtévesztés: gyermeked azt kapja, amit te is eszel. A látványt összeköti az
ízzel, az étel felismerhető a számára. A gyerekek egyébként is szeretnek
utánozni, így szeretik azt csinálni, amit a felnőttektől látnak. Ha azt látják,
hogy te megeszed a répát, ő is megeszi.
Nincs ütemezés, hogy milyen sorrendben történik a
hozzátáplálás. Ezen a téren egyébként is ahány ország, annyi szokás.
Magyarországon az almát ajánlják elsőnek, míg Ausztráliában a rizspelyhet, és
ha egy harmadik országot néznénk, biztos valami más lenne az első helyen.
Persze, arra figyelni kell, hogy mi okozhat allergiát, de
ez nem attól függ, hogy mit adsz elsőnek és mit másodiknak.
Egyszer meg voltam hívva egy babaváró buliba, ahol az
egyik játékos feladat az volt, hogy meg kellett kóstolnunk néhány üveg
bébiételt és kitalálni az összetevőket. Jelen volt néhány gyermekes anyuka is,
ennek ellenére nagyon kevés volt a helyes találat. Ez azért beszédes, nem? Hogy
várjuk el gyermekünktől, hogy megegye a zöldségeket, gyümölcsöket, ha először
csak pépeket kap, azokat is felismerhetetlen összeállításban? Nem tudja a
látványt az ízhez kötni és ahogy mi nem ismerjük fel a pépben a répát, úgy ő
sem fogja tudni beazonosítani később.
Kisfiam ma mindent megeszik: zöldséget, gyümölcsöt, húst.
Véleményem szerint azért is ilyen jó evő, mert kicsiként mindent
megkóstolhatott, próbálkozhatott az ízekkel. Amit elé raktunk, soha nem volt
tiltott, hogy "ezt még nem eheted". Ma magától elveszi a gyümölcsöket
a tálból és eszi őket, odahozza a narancsot, hogy bontsuk ki neki. A
salátalevelekkel sokáig csak próbálkozott, mert azok alapos megrágása gondot
okozott neki - de nem adta fel és ma már azt is a tányérjára rakja :) Megeszi a
halakat, a füstölt lazacot, még az osztrigát is. Szereti az olajbogyót és a
kesudiót.
Édességet csak saját készítésűt kap, olyat, amiben cukor
van, szigorúan nem. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nem könnyű
visszatartani más embereket attól, hogy cukrozott ételeket adjanak neki. Értem
én, hogy az idegenek csak kedveskedni akarnak neki - de amikor a rokonok
próbálnak édességet adni neki, annak ellenére, hogy tudják, ezt mi tiltjuk, azt
nem tudom megérteni.
Sokakban megütközést kelt, hogy nem ehet (hagyományos)
édességet, de hiszem azt, hogy ez gyermekem előnyére vágyik.
Ami még fontos, nem aggódom amiatt, ha gyermekem
"nem eszik eleget". A gyerekeknek elég kicsi a gyomruk, sokkal
kevesebb is elég nekik, mint mi gondolnánk. Másfelől, egy gyerek nem fog
szándékosan éhezni. Ha nem eszi meg azt, ami előtte van, nem ajánlok fel neki
alternatívaként kenyeret vagy édességet, hogy "legalább azt egye
meg". Szerintem ezzel csak elrontjuk a dolgokat és egy idő után csak
azokat az ételeket fogja követelni. Nálunk ilyen probléma nincs. Ha a kisfiam
épp nem éhes és később mégis kaját követel, kaphat gyümölcsöt, husit, de semmi
olyat, amit egyébként sem adnánk neki.
Én ennek a módszernek tudom be azt, hogy a fiam 22
hónaposan olyan jól eszik - aztán hogy ez valóban így van-e, vagy csak
egyszerűen szerencsénk van, azt a következő gyereknél meglátjuk :)