A flancos név egy egyszerű, de különleges ételt takar. Nem én találtam ki, hanem a kedvenc mona vale-i kávéházamban, a Willow-ban ettem. Ebéd után konzultáltam a szakáccsal, majd a hétvégén elkészítettem.
Finom, próbáljátok ki :)
Hozzávalók (2 személyre)
1 bögre risotto rizs (pl. Arborio)
1 db póréhagyma, fehér része vékony karikákra vágva
2 kanál ghee vagy olaj
2 kis marok (vagy egy nagy) hámozott pisztácia
1 szál friss rozmaring, levelei apróra vágva
1 doboz csiperke gomba konzerv (vagy friss gomba), lecsöpögtetve
1 dl fehérbor
fél l zöldség alaplé
friss bébi spenótlevél
parmezán
rukkola pesto
A póréhagymát az olajon feltesszük sülni, majd hozzáadjuk a pisztáciát és a rozmaringot. Amikor a hgym megpuhult, beleöntjük a rizst és jól összeforgatjuk. Egy-két percig együtt főzzük, majd beleöntjük a fehérbort. Ha a rizs magába szívta a bort, hozzáadjuk a gombát és felöntjük egy merőkanálnyi alaplével. Folyamatos kavargatás közben mindig akkor rakunk bele az alapléből, amikor az előző adag levet a rizs magába szívta. Ha nem elég az alaplé, forróvízzel pótoljuk.
Akkor kész, amikor a rizs megpuhult, de még épp roppanós.
Tálalás előtti pillanatban keverjük bele a bébi spenótot, tányérokba szedjük, minden adag tetejét megkoronázzuk egy kanál pestoval, majd megszórjuk parmezánnal.
Tejérzékenyeknek: A parmezánt (és a pestot) kihagyhatod, egyébként élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: A rizs nem paleo, de kompromisszumként néha elfogadható.
2011. június 29., szerda
2011. június 27., hétfő
Rukkola pesto
Hozzávalók:
5 dkg rukkola
1 marék fenyőmag
1 dl olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma
1 marék reszelt parmezán
Az összes hozzávalót betesszük az aprítógépbe és egy-fél perc alatt összedolgozzuk őket.
Tejérzékenyeknek: Csak igazán hosszú érlelésű parmezánnal próbáld ki. Ha arra is érzékeny vagy, ezt az ételt sajnos ki kell hagynod.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: A kemény sajt csak kompromisszum a paleoban. Egyébként élvezd az ételt úgy, ahogy van.
5 dkg rukkola
1 marék fenyőmag
1 dl olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma
1 marék reszelt parmezán
Az összes hozzávalót betesszük az aprítógépbe és egy-fél perc alatt összedolgozzuk őket.
Tejérzékenyeknek: Csak igazán hosszú érlelésű parmezánnal próbáld ki. Ha arra is érzékeny vagy, ezt az ételt sajnos ki kell hagynod.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: A kemény sajt csak kompromisszum a paleoban. Egyébként élvezd az ételt úgy, ahogy van.
2011. június 20., hétfő
Narancsos-sárgabarackos muffin (TGC*-mentes, paleo)
Szeretem ezt a muffint, az utóbbi időben többször elkészítettem reggelire. Igaz, az alábbi adagból csak 3 db lesz, de az eredmény elég tömény, laktató. Érdemes megcsinálni minimuffinnak is és a falatnyi adagokat kávé vagy tea mellé kínálni.
Olvasd tovább a receptet a Büfében.
Narancsos-sárgabarackos muffin (3 db
muffinhoz)
10 dkg hántolt őrölt mandula
¼ teáskanál szódabikarbóna
½ teáskanál fahéj
¼ teáskanál reszelt szerecsendió
½ narancs reszelt héja
1 db tojás
2 evőkanál frissen facsart narancslé
5-6 db aszalt sárgabarack, apróra vágva
A sütőt előmelegítjük 180 C fokra.
Az őrölt mandulát összekeverjük a
szódabikarbónával, a reszelt narancshéjjal és a fűszerekkel.
A tojást felütjük egy külön tálba és a
narancslével homogénra keverjük.
A narancsos tojást hozzáöntjük a száraz
keverékhez, alaposan kikeverjük, majd hozzáadjuk az apróra vágott aszalt
sárgabarackot és azzal is elegyítjük.
Egy muffintepsibe papír muffinkelyheket
teszünk és elosztjuk bennük a tésztát.
Körülbelül 15 perc alatt készre sütjük.
Tűpróbával ellenőrizzük, hogy valóban megsült-e.
*TGC-mentes: tejtermék-, glutén- és cukormentes
Tejérzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Címkék:
ajánló,
cukormentes édesség,
édesség,
gluténmentes,
paleo,
tejérzékenyeknek
2011. június 15., szerda
VKF! 43. - Banánfagylalt (Tejtermék-, glutén- és cukormentes, vegán, paleo)
Ezt a hihetetlenül egyszerű fagylaltot hirtelen ötlettől vezérelve készítettem el és annyira jól sikerült, hogy másnap megismételtem - mivel az első adag el is fogyott.
Hozzávalók (kb. 4 dl lesz):
125 g kesukrém*
2 dl forróvíz
1 nagyobb banán (törhető állapotú, de ne legyen se túl puha, se túl kemény)
1 teáskanál vanília esszencia (elhagyható)
1/3 bögre (kb 1 dl) szőlőmagolaj
A banánt meghámozzuk és egy villával összetörjük. A kesukrémet összekeverjük a forróvízzel csomómentesre. Alacsony hőfokon folyamatos kevergetés mellett elkezdjük főzni, így pár percen belül besűrűsödik (tejföl sűrűségű legyen). Hozzáadjuk a banánt, a vaníliát, jól kikeverjük, majd vékony sugárban hozzákeverjük az olajat. Levesszük a tűzről és hagyjuk a krémet lehűlni.
A kihült krémet fagyigépbe töltjük és a használati utasítás szerint elkészítjük a fagyit.
Már ekkor ehető lesz, de ha mélyhűtőben tartjuk és onnan elővesszük, pár percen belül adagolható állapotú lesz.
*A kesudióból az aprítógép 3 perc alatt kesukrémet készít.
ÉS jól látjátok: semmilyen édesítőszer nincs benne. A banán elég édessé teszi.
Tejérzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Címkék:
fagylalt,
gluténmentes,
paleo,
tejérzékenyeknek,
tojásmentes,
VKF
2011. június 13., hétfő
Nestlé Babarecept-beküldő Pályázat - Sárgabarackos-mazsolás tejberizs (glutén-, tejtermék- és cukormentes)
Mai receptem nem paleo, de kompromisszumként időnként szoktunk rizst enni.
Vacsorára ütöttem össze ezt a finom, sárgabarackos-mazsolás tejberizst, amiből Zsebi két tányérral is befalt.
Természetesen tej nélkül készült, az édesítésről pedig cukor helyett az aszalt sárgabarack és a mazsola gondoskodott.
Mivel a fényképezés időpontjában az én kis 2 éves modellem már az igazak álmát aludta, Miss Maci jött a segítségemre. Remélem, őt is elég bájosnak találjátok :)
Hozzávalók 3 személyre (mert a gyerekek mellett mi is szívesen eszünk ilyesmit ;):
1,5 bögre ( = 35 dkg) risotto rizs (pl. Arborio)
kb. 1 l rizstej
1 teáskanál vanília esszencia
7-8 szem aszalt sárgabarack, nagyon apróra vágva
1 marék mazsola (elhagyható vagy helyettesíthető más aszalt gyümölccsel)
1 kanál ghee vagy semleges ízű olaj (pl. szőlőmagolaj)
1/2 (bio)citrom reszelt héja (elhagyható)
A gheet megolvasztjuk és beleöntjük a rizst. Pár percig pirítjuk, majd hozzáadunk egy merőkanálnyi rizstejet. Kavargatás közben megvárjuk, hogy a rizs magába szívja a folyadékot, hozzáadjuk az apróra vágott aszalt sárgabarackot és a mazsolát, majd merőkanalanként - folyamatos kevergetés mellett - hozzáadagoljuk a maradék rizstejet. Menet közben belereszeljük a citrom héját és hozzáadjuk a vanília esszenciát.
Addig főzzük a rizst, míg majdnem puhára puhul, de még épp roppanós.
Alternatíva:
A fenti receptet el tudom képzelni a Nestlé Junior 1+ vaníliás gyerekitallal is, mely tudomásom szerint nem tartalmaz tehéntejet. Ha ezt használjuk, a rizstej helyett készítsük el a vaníliás gyerekitalt a dobozon található útmutató szerint és ezt adjuk a rizshez. Főzzük a tejberizst alacsony hőmérsékleten, hogy ne menjen 60 C fok fölé. Nestlé Junior 1+ vaníliás gyerekital használata esetén a vanília esszencia is elhagyható.
Ezt a finom ételt 12-36 hónapos gyerekeknek már lehet adni.
Tejérzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: A rizs nem paleo, csak kompromisszum. Ennek az ételnek sajnos nincs paleo változata.
Vacsorára ütöttem össze ezt a finom, sárgabarackos-mazsolás tejberizst, amiből Zsebi két tányérral is befalt.
Természetesen tej nélkül készült, az édesítésről pedig cukor helyett az aszalt sárgabarack és a mazsola gondoskodott.
Mivel a fényképezés időpontjában az én kis 2 éves modellem már az igazak álmát aludta, Miss Maci jött a segítségemre. Remélem, őt is elég bájosnak találjátok :)
Hozzávalók 3 személyre (mert a gyerekek mellett mi is szívesen eszünk ilyesmit ;):
1,5 bögre ( = 35 dkg) risotto rizs (pl. Arborio)
kb. 1 l rizstej
1 teáskanál vanília esszencia
7-8 szem aszalt sárgabarack, nagyon apróra vágva
1 marék mazsola (elhagyható vagy helyettesíthető más aszalt gyümölccsel)
1 kanál ghee vagy semleges ízű olaj (pl. szőlőmagolaj)
1/2 (bio)citrom reszelt héja (elhagyható)
A gheet megolvasztjuk és beleöntjük a rizst. Pár percig pirítjuk, majd hozzáadunk egy merőkanálnyi rizstejet. Kavargatás közben megvárjuk, hogy a rizs magába szívja a folyadékot, hozzáadjuk az apróra vágott aszalt sárgabarackot és a mazsolát, majd merőkanalanként - folyamatos kevergetés mellett - hozzáadagoljuk a maradék rizstejet. Menet közben belereszeljük a citrom héját és hozzáadjuk a vanília esszenciát.
Addig főzzük a rizst, míg majdnem puhára puhul, de még épp roppanós.
Alternatíva:
A fenti receptet el tudom képzelni a Nestlé Junior 1+ vaníliás gyerekitallal is, mely tudomásom szerint nem tartalmaz tehéntejet. Ha ezt használjuk, a rizstej helyett készítsük el a vaníliás gyerekitalt a dobozon található útmutató szerint és ezt adjuk a rizshez. Főzzük a tejberizst alacsony hőmérsékleten, hogy ne menjen 60 C fok fölé. Nestlé Junior 1+ vaníliás gyerekital használata esetén a vanília esszencia is elhagyható.
Ezt a finom ételt 12-36 hónapos gyerekeknek már lehet adni.
Tejérzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: A rizs nem paleo, csak kompromisszum. Ennek az ételnek sajnos nincs paleo változata.
Címkék:
cukormentes édesség,
édesség,
főétel,
gluténmentes,
pályázat,
tejérzékenyeknek,
tojásmentes
2011. június 12., vasárnap
Gyerek a konyhában
Halk zörejeket hallok a konyhából, mikor rádöbbenek, hogy kisfiam túl nagy csendben van, nem ártana utánanéznem, mit is csinál. Felállok, hogy a zaj forrása után nézzek és a konyhába lépve a következő kép tárul elém: a sütő ajtaja lehajtva, a konyhakövön minimuffin-tepsi papír muffinkelyhekkel kibélelve, melyekbe kisfiam épp a kedvenc mandulakrémét kanalazza. Meglátva engem befejezi a műveletet, beteszi a tepsit a sütőbe, becsukja az ajtaját, majd felkapcsolja a belső világítást és az üvegen át nézi, ahogy „sülnek” a sütemények.
Amellett, hogy nagyon édesnek tartom ezt a pár napja történt jelenetet, nem haragszom és igazából nagyon nem lepődöm meg. Zsebi (ez a beceneve) kisbaba kora óta velem van a konyhában. Kezdetben csak szemlélőként, ma pedig már lelkes segítőként. Olyannyira, hogy nélküle szinte már nem is főzhetek!
Azt hinné az ember, hogy egy 2 éves csak útban van a „veszélyes üzemnek” számító konyhában. Nos, én ezt nem így látom.
Zsebi segít kipakolni a mosogatógépből, helyére teszi a tányérokat, bögréket, segít megteríteni az asztalt, velem együtt mos fel és ki nem hagyná a sütés-főzést.
Amikor a gyerekek tipegőkorba érnek, a legtöbb tanács arról szól, hogyan akadályozzuk meg gyermekünket abban, hogy olyan helyre nyúlkáljanak, ahova nem kéne. Szereljünk fel gyerekzárakat, pakoljuk el a törékeny dolgokat és még sorolhatnám. Nálunk is van gyerekzár, de ezt csak eszköznek tartom, nem megoldásnak. A konyhai fiókokon nincs zár, ellenben az egyik alsó fiókot kisfiam megkapta a saját „kincsei” tárolására. Pár hónapig használta, de legalább egy fél éve leszokott róla.
Az alsó szekrényeken van zár, kivéve azt, amelyikben az edényeket tartom. Őszintén szólva, eredetileg azért nem raktam fel, mert nem volt elegendő gyerekzáram és ezt a szekrényt tartottam a legkevésbé veszélyesnek. Elő is fordult, hogy az edényeimet a nappaliban vagy a teraszon szedtem össze – nincs is jobb játék a mami lábasánál -, de ennél nagyobb tragédia nem történt.
A mosogatógépből való kipakolás először aggodalommal töltött el, aztán elgondolkoztam: ugyan mi baj lehet belőle? Kicsi volt még, talán másfél éves sem, de minden poharat, amit megfogott, olyan óvatosan tartott a kezében, mintha hímes tojás lett volna. És ha eltörik egy tányér, mi van? Semmi. Ő lett volna a legjobban elkeseredve, hogy minden igyekezete ellenére valami rosszul sült el. Velünk is előfordul, hogy legjobb szándékunk ellenére kiejtünk valamit a kezünkből, de ezért (normális esetben) senki sem szíd meg. Kezdetben kisfiam csak kivette a tányérokat és a bögréket a gépből, a kezembe adta őket, én meg mindent a helyére pakoltam. Aztán fordult a szituáció, én szedegettem ki az elmosott edényt, ő pedig a nyitott szekrényajtónál állt és a helyére tette a tányérokat, bögréket, tálakat. Ha valaminek nem találta a helyét, akkor megmutattam, hova való. Egy idő után pontosan tudta minden mániámat, hogy a müzlistálakat színek szerint csoportosítjuk, hogy melyik salátástálat hova tesszük, hogy melyik tányér hova való.
Mindez természetesen csak a felügyeletemmel történt, hisz én nyitottam ki a gyerekzárat, majd pakolás után vissza is zártam.
Mára meggyőződtem arról, hogy akkor is a helyére tud pakolni mindent, ha ezt az apja felügyeletével teszi. Pedig elhiheted, kedves Olvasó, az apja kevésbé tájékozott e téren :D
Mindezek után az asztal megterítése már alig rejt kockázatot magában. Odaadom neki azt, amit ki kell vinnie, mindig csak annyit, amennyit biztonságosan rá lehet bízni. Amikor kisebb volt, a tányérokat egyesével vitte ki. Ma már kettőt is elbír, tudom, hogy nem ejti le őket. A saját tányérjával külön fordul, mert az kisebb, mint a mi felnőtt tányérunk és könnyen lecsúszna a lapostányérok tetejéről. Az evőeszközöket is rábízhatom (igen, a késeket is), az edényalátétet, a só- és borsszórót, a szalvétákat. Amikor befejezzük az étkezést, gyakran ő szedi össze a mosatlant – pedig erre már tanítanom se kellett, magától csinálja.
Hogy állunk a főzéssel, sütéssel? A kés használatáról már korábban írtam, arra nem térnék most ki. Egy kisgyerek nagyon sok mindenben tud nekünk segíteni a főzés során, elsősorban az előkészítésben, de ne feledkezzünk meg a gyerekek kiváltságáról, a kóstolásról sem :)
Ha süteményt készítek, össze tudja például keverni a szárazanyagokat. Akkor is, ha semmi szükség keverésre, oda lehet adni neki egy fakanalat, hogy keverje össze.
Lehetőleg műanyagtálat adjunk a gyerek kezébe, ami elég nagy ahhoz, hogy az elnagyolt mozdulatok ellenére se verődjön ki belőle az, amit beletettünk.A tojások összekeverésére buzogányhabverőt szoktam Zsebi kezébe adni. Ennek szárát a két kicsi tenyere közé fogva, előre-hátra csúszkáltatva nagyon ügyesen fel tudja verni a tojásokat. Ez sokkal hatékonyabb módszer, mintha csuklómozdulatokat használna, arról nem is szólva, hogy kevésbé maszatolós.
Ha gyermekünket bevonjuk a főzésbe, nem csak az érdeklődését tudjuk fenntartani, de le is kötjük a figyelmét. Nem azt kell nézni, hogy vajon éppen mit csinál a szobában, illetve nem fog a lábunknál ugrálni, hogy játszunk vele. Ami nekünk munka vagy kötelesség, nekik játék. És e játék közben megtaníthatjuk neki azt is, hogy mi a neve az egyes zöldségeknek, gyümölcsöknek. Megfogdoshatja a friss fűszernövényeket, megszagoltathatjuk vele a fűszereket, formákat és színeket tanulhat. Ha egy kicsit nagyobb, még iskola előtt megtanulhatja a mértékegységeket.
Ki lehet vele méretni mennyi az 1 dl, a 100 ml, kipróbálhatja a digitális mérleg használatát.
Vegyük észre a konyhában lévő lehetőségeket! Nagyanyáinknál még nem volt gyerekzár, de a gyerekeket bevonták a mindennapi élet tevékenységeibe. Ahogy akkor a hasznukra vált, úgy a maiaknak is azzá válik. Lehet, hogy egy kicsit lassabban haladunk, lehet, hogy egy kicsit több időt kell szánni az étel elkészítésére, lehet, hogy egyszer eltörik egy tányér, de mindez a befektetés egyszer megtérül.
Sokan sóhajtoznak, hogy bár a férjem többet segítene, bár a férjemet be lehetne vonni a házimunkába – ne felejtsük el, hogy a gyermekeinket mi neveljük. Férjünket nem biztos, hogy meg tudjuk változtatni, de hogy a fiainknak mennyire lesz idegen a konyha és a házimunka, csak rajtunk, anyákon múlik.
Ti bevonjátok a gyereket a konyhai munkába?
Azt hinné az ember, hogy egy 2 éves csak útban van a „veszélyes üzemnek” számító konyhában. Nos, én ezt nem így látom.
Zsebi segít kipakolni a mosogatógépből, helyére teszi a tányérokat, bögréket, segít megteríteni az asztalt, velem együtt mos fel és ki nem hagyná a sütés-főzést.
Amikor a gyerekek tipegőkorba érnek, a legtöbb tanács arról szól, hogyan akadályozzuk meg gyermekünket abban, hogy olyan helyre nyúlkáljanak, ahova nem kéne. Szereljünk fel gyerekzárakat, pakoljuk el a törékeny dolgokat és még sorolhatnám. Nálunk is van gyerekzár, de ezt csak eszköznek tartom, nem megoldásnak. A konyhai fiókokon nincs zár, ellenben az egyik alsó fiókot kisfiam megkapta a saját „kincsei” tárolására. Pár hónapig használta, de legalább egy fél éve leszokott róla.
Az alsó szekrényeken van zár, kivéve azt, amelyikben az edényeket tartom. Őszintén szólva, eredetileg azért nem raktam fel, mert nem volt elegendő gyerekzáram és ezt a szekrényt tartottam a legkevésbé veszélyesnek. Elő is fordult, hogy az edényeimet a nappaliban vagy a teraszon szedtem össze – nincs is jobb játék a mami lábasánál -, de ennél nagyobb tragédia nem történt.
A mosogatógépből való kipakolás először aggodalommal töltött el, aztán elgondolkoztam: ugyan mi baj lehet belőle? Kicsi volt még, talán másfél éves sem, de minden poharat, amit megfogott, olyan óvatosan tartott a kezében, mintha hímes tojás lett volna. És ha eltörik egy tányér, mi van? Semmi. Ő lett volna a legjobban elkeseredve, hogy minden igyekezete ellenére valami rosszul sült el. Velünk is előfordul, hogy legjobb szándékunk ellenére kiejtünk valamit a kezünkből, de ezért (normális esetben) senki sem szíd meg. Kezdetben kisfiam csak kivette a tányérokat és a bögréket a gépből, a kezembe adta őket, én meg mindent a helyére pakoltam. Aztán fordult a szituáció, én szedegettem ki az elmosott edényt, ő pedig a nyitott szekrényajtónál állt és a helyére tette a tányérokat, bögréket, tálakat. Ha valaminek nem találta a helyét, akkor megmutattam, hova való. Egy idő után pontosan tudta minden mániámat, hogy a müzlistálakat színek szerint csoportosítjuk, hogy melyik salátástálat hova tesszük, hogy melyik tányér hova való.
Mindez természetesen csak a felügyeletemmel történt, hisz én nyitottam ki a gyerekzárat, majd pakolás után vissza is zártam.
Mára meggyőződtem arról, hogy akkor is a helyére tud pakolni mindent, ha ezt az apja felügyeletével teszi. Pedig elhiheted, kedves Olvasó, az apja kevésbé tájékozott e téren :D
Mindezek után az asztal megterítése már alig rejt kockázatot magában. Odaadom neki azt, amit ki kell vinnie, mindig csak annyit, amennyit biztonságosan rá lehet bízni. Amikor kisebb volt, a tányérokat egyesével vitte ki. Ma már kettőt is elbír, tudom, hogy nem ejti le őket. A saját tányérjával külön fordul, mert az kisebb, mint a mi felnőtt tányérunk és könnyen lecsúszna a lapostányérok tetejéről. Az evőeszközöket is rábízhatom (igen, a késeket is), az edényalátétet, a só- és borsszórót, a szalvétákat. Amikor befejezzük az étkezést, gyakran ő szedi össze a mosatlant – pedig erre már tanítanom se kellett, magától csinálja.
Hogy állunk a főzéssel, sütéssel? A kés használatáról már korábban írtam, arra nem térnék most ki. Egy kisgyerek nagyon sok mindenben tud nekünk segíteni a főzés során, elsősorban az előkészítésben, de ne feledkezzünk meg a gyerekek kiváltságáról, a kóstolásról sem :)
Ha süteményt készítek, össze tudja például keverni a szárazanyagokat. Akkor is, ha semmi szükség keverésre, oda lehet adni neki egy fakanalat, hogy keverje össze.
Lehetőleg műanyagtálat adjunk a gyerek kezébe, ami elég nagy ahhoz, hogy az elnagyolt mozdulatok ellenére se verődjön ki belőle az, amit beletettünk.A tojások összekeverésére buzogányhabverőt szoktam Zsebi kezébe adni. Ennek szárát a két kicsi tenyere közé fogva, előre-hátra csúszkáltatva nagyon ügyesen fel tudja verni a tojásokat. Ez sokkal hatékonyabb módszer, mintha csuklómozdulatokat használna, arról nem is szólva, hogy kevésbé maszatolós.
Ha gyermekünket bevonjuk a főzésbe, nem csak az érdeklődését tudjuk fenntartani, de le is kötjük a figyelmét. Nem azt kell nézni, hogy vajon éppen mit csinál a szobában, illetve nem fog a lábunknál ugrálni, hogy játszunk vele. Ami nekünk munka vagy kötelesség, nekik játék. És e játék közben megtaníthatjuk neki azt is, hogy mi a neve az egyes zöldségeknek, gyümölcsöknek. Megfogdoshatja a friss fűszernövényeket, megszagoltathatjuk vele a fűszereket, formákat és színeket tanulhat. Ha egy kicsit nagyobb, még iskola előtt megtanulhatja a mértékegységeket.
Ki lehet vele méretni mennyi az 1 dl, a 100 ml, kipróbálhatja a digitális mérleg használatát.
Vegyük észre a konyhában lévő lehetőségeket! Nagyanyáinknál még nem volt gyerekzár, de a gyerekeket bevonták a mindennapi élet tevékenységeibe. Ahogy akkor a hasznukra vált, úgy a maiaknak is azzá válik. Lehet, hogy egy kicsit lassabban haladunk, lehet, hogy egy kicsit több időt kell szánni az étel elkészítésére, lehet, hogy egyszer eltörik egy tányér, de mindez a befektetés egyszer megtérül.
Sokan sóhajtoznak, hogy bár a férjem többet segítene, bár a férjemet be lehetne vonni a házimunkába – ne felejtsük el, hogy a gyermekeinket mi neveljük. Férjünket nem biztos, hogy meg tudjuk változtatni, de hogy a fiainknak mennyire lesz idegen a konyha és a házimunka, csak rajtunk, anyákon múlik.
Ti bevonjátok a gyereket a konyhai munkába?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)