Ismét egy smoothy. És ahogy jön a nyár, egyre érdekesebbeket lehet alkotni.
Hozzávalók:
1 db puha mangó
2 db narancs
1 db banán
A mangót meghámozzuk, kimagozzuk, a húsát feldaraboljuk (ha nagyon puha, akkor szinte nem is kell). A két narancs levét kifacsarjuk, a héjától megszabadított banánt feldaraboljuk.
A mangót és a banánt beletesszük a turmixgépbe, hozzáöntjük a narancslevet és fél perc alatt összeturmixoljuk.
2009. szeptember 30., szerda
Reform almatorta
E süti receptjét nemrég találtam (itt) és egyből megtetszett, mivel nem kell hozzá fehérliszt, csak teljeskiőrlésű.
A héten már másodszorra sütöttem (sok volt itthon az öreg alma), most gyorsan le is fotóztam egy szeletet, mielőtt ez is elfogyna.
Persze, nem lennék hű önmagamhoz, ha valamit nem változtattam volna az eredeti recepten ;) De így semmilyen tejtermék nincs benne.
Hozzávalók:
20 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
1 kanál méz
15 dkg növényi olaj (nálam répceolaj)
3 egész tojás
1 teáskanál fahéj (ízlés szerint)
5 db közepes alma (kb. 40 dkg)
1 csapott teáskanál sütőpor
Az olajat összekeverjük a mézzel*, hozzátesszük a tojásokat, majd a fahéjat és beleforgatjuk a vékony szeletekre vágott almát. Végül hozzáadjuk a sütőporral összekevert lisztet. Az egész masszát beleöntjük egy kivajazott kapcsos tortaformába és kb. 180 fokon 30 perc alatt megsütjük. Tűpróbát alkalmazzatok, mert minden sütő kicsit másképp süt. Ha a teteje idő előtt pirulni kezdene, fedjétek le fóliával és úgy süssétek tovább.
*Tipp:
Ha a kanalat előbb belemártod az olajba, majd utána a mézbe, a méz nem fog odaragadni a kanálhoz, hanem szépen le fog csúszni róla.
Finom, őszi-téli süti.
A héten már másodszorra sütöttem (sok volt itthon az öreg alma), most gyorsan le is fotóztam egy szeletet, mielőtt ez is elfogyna.
Persze, nem lennék hű önmagamhoz, ha valamit nem változtattam volna az eredeti recepten ;) De így semmilyen tejtermék nincs benne.
Hozzávalók:
20 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
1 kanál méz
15 dkg növényi olaj (nálam répceolaj)
3 egész tojás
1 teáskanál fahéj (ízlés szerint)
5 db közepes alma (kb. 40 dkg)
1 csapott teáskanál sütőpor
Az olajat összekeverjük a mézzel*, hozzátesszük a tojásokat, majd a fahéjat és beleforgatjuk a vékony szeletekre vágott almát. Végül hozzáadjuk a sütőporral összekevert lisztet. Az egész masszát beleöntjük egy kivajazott kapcsos tortaformába és kb. 180 fokon 30 perc alatt megsütjük. Tűpróbát alkalmazzatok, mert minden sütő kicsit másképp süt. Ha a teteje idő előtt pirulni kezdene, fedjétek le fóliával és úgy süssétek tovább.
*Tipp:
Ha a kanalat előbb belemártod az olajba, majd utána a mézbe, a méz nem fog odaragadni a kanálhoz, hanem szépen le fog csúszni róla.
Finom, őszi-téli süti.
2009. szeptember 29., kedd
Thai-jellegű egytálétel
Ausztráliában rengeteg thai étterem található. Nem véletlenül olyan népszerűek: olcsó, általában mindenki eszik mindenből (egyes elegáns thai éttermekben mindenki magának rendel és nem osztozkodnak, de az úgy nem izgalmas), pontosan látod, hogy mit eszel, ropogósak és frissek a zöldségek. Ja, és nem utolsó sorban, általában finomak az ételek.
Az egyik legjobb thai ételt byron bay-i nyaralásunk során egy eldugott kis falu vegyesboltja-benzinkútja-vendéglőjében ettük :) De azért akad a közelünkben is jó thai, itt, a Narrabeeni Lagúna partján, rálátással a lagúnára.
Az alábbiakban bemutatandó étel nem igazi thai. Ha autentikus thai receptet vársz, akkor csalódni fogsz. Teljesen az én kreációm, ahogy a thai kulinária megihletett.
Az utóbbi pár hétben rákaptam arra, hogy online rendelem meg a bio zöldségeket, gyümölcsöket, meg amit még a virtuális boltban még kapni lehet (pl. svájci túrót, nem homogenizált tejet, stb). Hetente egyszer szállítanak, olcsó a szállítás ($8.50), az ajtó előtt teszik le a friss árut, úgyhogy nem kell cipekedni, kocsiba ülni, ráadásul elégedett vagyuk az árujukkal.
Lehetőség van arra, hogy előre összeállított kollekciókat vásároljunk: zöldséges, gyümölcsös és zöldséges-gyümölcsös mixet. Kipróbáltam ezt is és nekem bejött. Igaz, így kerül a kosárba olyan zöldség is, amit amúgy nem vennék vagy csak ritkán (lehet egyébként cserét kérni), de ennek is meg van a maga előnye.
Hogy miért írom le mindezt? Mert ebből érthető, miért van itthon sokfajta zöldség. Mit csináljak 8 db kelbimbóval? Vagy 10 dkg gombával? Na, az ilyen túl-kevés-ehhez-is-ahhoz-is zöldségekből készítettem az alábbi ételt.
Figyelem! Remek lehetőség a hűtőben kallódó maradék zöldségek elhasználására!
Hozzávalók (2 személyre):
25 dkg csirkemell kockákra vagy csíkokra vágva
szójaszósz
szezámolaj
mindenféle zöldség falatkákra vágva pl:
sütőtök, spárga, gomba, karfiol, kelbimbó, paprika, fél lilahagyma
kesudió (elhagyható, de én imádom és a thai konyha is szereti használni)
A csirkemell kockákat jól meglocsoltam szójaszósszal, hogy miközben a zöldségeket feldaraboltam, a husinak legyen ideje jól magába szívni a szószt.
A sütőtökből vágtam egy szeletet, meghámoztam és kockákra vágtam. A gombakalapokat négybe vágtam. A paprikát kisebb csíkokra vágtam. A karfiolt kisebb rózsákra törtem. A spárgát kb. 4 cm-es falatkákra daraboltam. A kelbimbót félbe vágtam. A lilahagymát szélesebb (kb. 0,5cm) csíkokra vágtam.
A szezámolajat jól felhevítettem és beleöntöttem a szójaszószos csirkemellet, a szósszal együtt. Amikor a húsnak szép színe lett (ott kell állni mellette és kavargatni), beleöntöttem a zöldségeket. Folyamatosan kavargattam, hogy sehol se égjen oda, illetve minden megsüljön. Amikorra a sütőtök szépen megpuhul, általában a többi is. A karfiolt érdemes megkóstolni, hogy jó-e (ha már nem nyers, de szépen roppan a fogaid között, akkor jó). Az utolsó egy percben hozzádobtam a kesudiót, azzal is összekevertem és már kész is lett a nagy mű.
Rizzsel tálaltam.
Tényleg finom lett. Nem kell hozzá semmilyen fűszer, só vagy bors. Ha szükségesnek érzed, menet közben lehet még hozzáönteni egy kis szezámolajat, vagy ha kell, egy kis vizet és fedő alatt párolni. Ne sokáig, mert a lényeg, hogy a zöldségek ropogósak maradjanak.
A mai ebédre is thai-jellegűt főztem, abba ment cukorborsó (héjastól, egybe), negyedekbe tört hosszúbab és brokkoli is, de elmaradt a paprika és a kelbimbó. Jázmin rizs helyett pedig barnarizzsel készítettem.
Az egyik legjobb thai ételt byron bay-i nyaralásunk során egy eldugott kis falu vegyesboltja-benzinkútja-vendéglőjében ettük :) De azért akad a közelünkben is jó thai, itt, a Narrabeeni Lagúna partján, rálátással a lagúnára.
Az alábbiakban bemutatandó étel nem igazi thai. Ha autentikus thai receptet vársz, akkor csalódni fogsz. Teljesen az én kreációm, ahogy a thai kulinária megihletett.
Az utóbbi pár hétben rákaptam arra, hogy online rendelem meg a bio zöldségeket, gyümölcsöket, meg amit még a virtuális boltban még kapni lehet (pl. svájci túrót, nem homogenizált tejet, stb). Hetente egyszer szállítanak, olcsó a szállítás ($8.50), az ajtó előtt teszik le a friss árut, úgyhogy nem kell cipekedni, kocsiba ülni, ráadásul elégedett vagyuk az árujukkal.
Lehetőség van arra, hogy előre összeállított kollekciókat vásároljunk: zöldséges, gyümölcsös és zöldséges-gyümölcsös mixet. Kipróbáltam ezt is és nekem bejött. Igaz, így kerül a kosárba olyan zöldség is, amit amúgy nem vennék vagy csak ritkán (lehet egyébként cserét kérni), de ennek is meg van a maga előnye.
Hogy miért írom le mindezt? Mert ebből érthető, miért van itthon sokfajta zöldség. Mit csináljak 8 db kelbimbóval? Vagy 10 dkg gombával? Na, az ilyen túl-kevés-ehhez-is-ahhoz-is zöldségekből készítettem az alábbi ételt.
Figyelem! Remek lehetőség a hűtőben kallódó maradék zöldségek elhasználására!
Hozzávalók (2 személyre):
25 dkg csirkemell kockákra vagy csíkokra vágva
szójaszósz
szezámolaj
mindenféle zöldség falatkákra vágva pl:
sütőtök, spárga, gomba, karfiol, kelbimbó, paprika, fél lilahagyma
kesudió (elhagyható, de én imádom és a thai konyha is szereti használni)
A csirkemell kockákat jól meglocsoltam szójaszósszal, hogy miközben a zöldségeket feldaraboltam, a husinak legyen ideje jól magába szívni a szószt.
A sütőtökből vágtam egy szeletet, meghámoztam és kockákra vágtam. A gombakalapokat négybe vágtam. A paprikát kisebb csíkokra vágtam. A karfiolt kisebb rózsákra törtem. A spárgát kb. 4 cm-es falatkákra daraboltam. A kelbimbót félbe vágtam. A lilahagymát szélesebb (kb. 0,5cm) csíkokra vágtam.
A szezámolajat jól felhevítettem és beleöntöttem a szójaszószos csirkemellet, a szósszal együtt. Amikor a húsnak szép színe lett (ott kell állni mellette és kavargatni), beleöntöttem a zöldségeket. Folyamatosan kavargattam, hogy sehol se égjen oda, illetve minden megsüljön. Amikorra a sütőtök szépen megpuhul, általában a többi is. A karfiolt érdemes megkóstolni, hogy jó-e (ha már nem nyers, de szépen roppan a fogaid között, akkor jó). Az utolsó egy percben hozzádobtam a kesudiót, azzal is összekevertem és már kész is lett a nagy mű.
Rizzsel tálaltam.
Tényleg finom lett. Nem kell hozzá semmilyen fűszer, só vagy bors. Ha szükségesnek érzed, menet közben lehet még hozzáönteni egy kis szezámolajat, vagy ha kell, egy kis vizet és fedő alatt párolni. Ne sokáig, mert a lényeg, hogy a zöldségek ropogósak maradjanak.
A mai ebédre is thai-jellegűt főztem, abba ment cukorborsó (héjastól, egybe), negyedekbe tört hosszúbab és brokkoli is, de elmaradt a paprika és a kelbimbó. Jázmin rizs helyett pedig barnarizzsel készítettem.
2009. szeptember 25., péntek
Kulináris Tapasztalatok Magyarországon 2. - Gerlóczy Kávéház
Korábban is az egyik kedvenc helyem volt, és az is maradt.
Először is, kiváló a hely fekvése (location, location, location :)), ugyanis a kávéház-étterem a Gerlóczy utca végén, a Kamermayer téren található. Ja, hogy még mindig homályos, merre van?!? A Városháza utca és a Petőfi utca találkozásánál. Így már megvan? :)
Szerintem a helynek varázsa van. Annak ellenére, hogy nem az Andrássyn van, nem is a Liszt Ferenc téren, sőt, kifejezetten eldugottnak tűnik a hely, valahogy mindig sokan megtalálják.
A franciás stílus, a nagy árnyat adó fák alá kipakolt asztalok és székek, a csend (a város közepén!), hétvégén esténként a hárfa előadás igazi hangulatot teremt.
Pozitívum, hogy többségében ugyanazokat az arcokat látom a személyzet körében már évek óta.
Az elmúlt másfél évben a kávéház előtti területet szépen leburkolták, így sokkal nagyobb helyre lehet kiülni, mint korábban. Ez a térnek is csak előnyére várt.
Magyar szemmel nézve egyáltalán nem egy olcsó hely, de a déli menüje időnként megengedhető. Őszintén szólva, a déli menüje nekem még jobban is ízlett, mint a rendes menün található ételek.
Hogy negatívumot is mondjak, a rendes menü választékát kevésnek tartom és egyszer egy kellemetlen felszolgálót is kifogtam. Nem tudom, ki az a fickó, de nem emlékszem rá korábbról. Egy este vendégekkel ültünk be vacsorázni és a fickó stílusában volt valami fensőbbséges lenézést. Amikor fizetésre került a sor és látta, hogy az kártyával fog történni, felhívta a figyelmemet, hogy a szervíz díja nincs a számlán és legyünk oly kedvesek azt készpénzben otthagyni... Szerintem ez enyhén szólva is faragatlan megjegyzés volt. Rengetegszer megfordultam már a Gerlóczyban, többször fizettem már kártyával és bár a szervíz díja soha sem volt a számlán, de nem is oktattak ki, hogy hagyjam ott az összeget.
Ezek után direkt csak pár forintot hagytunk az asztalon - VELE nem voltam megelégedve.
Ettől az egy esettől eltekintve, előtte és utána is csak kellemes élményeim voltak.
Először is, kiváló a hely fekvése (location, location, location :)), ugyanis a kávéház-étterem a Gerlóczy utca végén, a Kamermayer téren található. Ja, hogy még mindig homályos, merre van?!? A Városháza utca és a Petőfi utca találkozásánál. Így már megvan? :)
Szerintem a helynek varázsa van. Annak ellenére, hogy nem az Andrássyn van, nem is a Liszt Ferenc téren, sőt, kifejezetten eldugottnak tűnik a hely, valahogy mindig sokan megtalálják.
A franciás stílus, a nagy árnyat adó fák alá kipakolt asztalok és székek, a csend (a város közepén!), hétvégén esténként a hárfa előadás igazi hangulatot teremt.
Pozitívum, hogy többségében ugyanazokat az arcokat látom a személyzet körében már évek óta.
Az elmúlt másfél évben a kávéház előtti területet szépen leburkolták, így sokkal nagyobb helyre lehet kiülni, mint korábban. Ez a térnek is csak előnyére várt.
Magyar szemmel nézve egyáltalán nem egy olcsó hely, de a déli menüje időnként megengedhető. Őszintén szólva, a déli menüje nekem még jobban is ízlett, mint a rendes menün található ételek.
Hogy negatívumot is mondjak, a rendes menü választékát kevésnek tartom és egyszer egy kellemetlen felszolgálót is kifogtam. Nem tudom, ki az a fickó, de nem emlékszem rá korábbról. Egy este vendégekkel ültünk be vacsorázni és a fickó stílusában volt valami fensőbbséges lenézést. Amikor fizetésre került a sor és látta, hogy az kártyával fog történni, felhívta a figyelmemet, hogy a szervíz díja nincs a számlán és legyünk oly kedvesek azt készpénzben otthagyni... Szerintem ez enyhén szólva is faragatlan megjegyzés volt. Rengetegszer megfordultam már a Gerlóczyban, többször fizettem már kártyával és bár a szervíz díja soha sem volt a számlán, de nem is oktattak ki, hogy hagyjam ott az összeget.
Ezek után direkt csak pár forintot hagytunk az asztalon - VELE nem voltam megelégedve.
Ettől az egy esettől eltekintve, előtte és utána is csak kellemes élményeim voltak.
2009. szeptember 23., szerda
Magos tönkölybúzakenyér
Már február óta folyamatosan magam sütöm a kenyerünket, de ez az első alkalom, hogy közzé is teszek egy receptet.
Az eddigiek is szépek lettek, de nem voltak nagyon különlegesek. Érem ezt úgy, hogy fehérkenyeret csak a próbálkozásaim legelején sütöttem, egyébként sokmagosokat, teljes kiőrlésűeket sütök és valamit mindig belekeverek a lisztbe: különböző fűszereket vagy magokat vagy olívabogyót vagy szárított paradicsomot vagy áfonyát, stb. De mivel az alaprecept általában ugyanaz, szerintem nincs értelme őket közzétenni.
Ez a recept viszont más.
Végre valahára megtudtam, hogy mi a tönköly angolul (spelt flour) és magyarországi utunk előtt be is szereztem belőle fél kilót. Miután hazajöttünk, első kenyerem ebből lett.
Az eredeti receptet (innen) egy kissé megváltoztattam (cukor helyett méz, sikér, stb. elhagyása), de így is remekül sikerült, csak ajánlani tudom.
Magos tönkölybúzakenyér
Hozzávalók 60 dkg-hoz:
15 dkg tönköly fehérliszt,
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt,
10 dkg szárított élesztő,
10 dkg búzakorpa,
1 ek napraforgómag
1 ek tökmag
1 ek lenmag
1 ek zabpehely,
1/2 ek só
1 ek méz
2-2,5 dl langyos víz
0,3 dl dióolaj
A folyékony hozzávalókat (mézet is) beleöntöttem a kenyérsütőbe, a száraz hozzávalókat - az élesztő kivételével - összekevertem, majd azt is beleöntöttem a kenyérsütőbe. Az élesztőt egy a lisztbe fúrt kis mélyedésbe tettem, majd elindítottam a teljeskiőrlésű programot, közepesen barna színnel.
Az eddigiek is szépek lettek, de nem voltak nagyon különlegesek. Érem ezt úgy, hogy fehérkenyeret csak a próbálkozásaim legelején sütöttem, egyébként sokmagosokat, teljes kiőrlésűeket sütök és valamit mindig belekeverek a lisztbe: különböző fűszereket vagy magokat vagy olívabogyót vagy szárított paradicsomot vagy áfonyát, stb. De mivel az alaprecept általában ugyanaz, szerintem nincs értelme őket közzétenni.
Ez a recept viszont más.
Végre valahára megtudtam, hogy mi a tönköly angolul (spelt flour) és magyarországi utunk előtt be is szereztem belőle fél kilót. Miután hazajöttünk, első kenyerem ebből lett.
Az eredeti receptet (innen) egy kissé megváltoztattam (cukor helyett méz, sikér, stb. elhagyása), de így is remekül sikerült, csak ajánlani tudom.
Magos tönkölybúzakenyér
Hozzávalók 60 dkg-hoz:
15 dkg tönköly fehérliszt,
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt,
10 dkg szárított élesztő,
10 dkg búzakorpa,
1 ek napraforgómag
1 ek tökmag
1 ek lenmag
1 ek zabpehely,
1/2 ek só
1 ek méz
2-2,5 dl langyos víz
0,3 dl dióolaj
A folyékony hozzávalókat (mézet is) beleöntöttem a kenyérsütőbe, a száraz hozzávalókat - az élesztő kivételével - összekevertem, majd azt is beleöntöttem a kenyérsütőbe. Az élesztőt egy a lisztbe fúrt kis mélyedésbe tettem, majd elindítottam a teljeskiőrlésű programot, közepesen barna színnel.
2009. szeptember 8., kedd
Kulináris Tapasztalatok Magyarországon 1. - Centrál
Még Dolce vita oldalán olvastam arról (itt), milyen változások történtek a Centrál életében. Mivel kiutazásom előtt az egyik kedvenc helyemnek számított, ahol viszonylag gyakran megfordultam, az egyik első utam most is idevezetett.
Ahogy kiválasztottuk az asztalt, rögtön a sütemények felé vettem az irányt. Csak álltam ott, néztem az ínycsiklandozónak tűnő, újfajta Dobost és a többi gyönyörűséget, míg végül a hagyományos kinézetű, de kedvencemnek számító Eszterházy mellett döntöttem. (Míg otthon éltem és új cukrászdában jártam, mindig az Eszterházyt vagy a Sachert próbáltam ki, ezzel meóztam le a helyet).
Azt kell mondanom, hatalmas csalódást okozott.
A süteményben a krém száraz, darabos volt és az egész sütemény hullott szét, ahogy a villával egy-egy falatot levágtam.
Lehet, hogy csak az Eszterházyval nem volt szerencsém és a többi különlegesség finom volt, de ezek után minden kedvem elment attól, hogy kísérletezzek, főleg úgy, hogy a Centrál árai eléggé a magasba szöktek.
Persze, ha valami csalódást okoz egy helyen, az ember minden mást is kritikusabban szemlél: a kiszolgálás sem volt a helyzet csúcsán. Amikor fizetni akartunk, olyan sokáig nem sikerült egyetlen egy pincérnek sem elkapni a pillantását (nem is jártak felénk, holott a bejárattól jobbra, az ablak előtt ültünk), hogy végül a férjem állt fel és ment a pulthoz, hogy elkérje a számlát.
Három heti látogatásunk alatt többet nem ültünk be a Centrálba.
Ahogy kiválasztottuk az asztalt, rögtön a sütemények felé vettem az irányt. Csak álltam ott, néztem az ínycsiklandozónak tűnő, újfajta Dobost és a többi gyönyörűséget, míg végül a hagyományos kinézetű, de kedvencemnek számító Eszterházy mellett döntöttem. (Míg otthon éltem és új cukrászdában jártam, mindig az Eszterházyt vagy a Sachert próbáltam ki, ezzel meóztam le a helyet).
Azt kell mondanom, hatalmas csalódást okozott.
A süteményben a krém száraz, darabos volt és az egész sütemény hullott szét, ahogy a villával egy-egy falatot levágtam.
Lehet, hogy csak az Eszterházyval nem volt szerencsém és a többi különlegesség finom volt, de ezek után minden kedvem elment attól, hogy kísérletezzek, főleg úgy, hogy a Centrál árai eléggé a magasba szöktek.
Persze, ha valami csalódást okoz egy helyen, az ember minden mást is kritikusabban szemlél: a kiszolgálás sem volt a helyzet csúcsán. Amikor fizetni akartunk, olyan sokáig nem sikerült egyetlen egy pincérnek sem elkapni a pillantását (nem is jártak felénk, holott a bejárattól jobbra, az ablak előtt ültünk), hogy végül a férjem állt fel és ment a pulthoz, hogy elkérje a számlát.
Három heti látogatásunk alatt többet nem ültünk be a Centrálba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)