skip to main |
skip to sidebar
Az egyik szombati ebédünk volt ez a tartalmas saláta, melyet egy finom desszert követett.
A recept egy szórólapról származik, melyet a Thomas Duxnál szedtem össze.
Hozzávalók:
1/2 bögre gránátalmamag (kb. egy fél gránátalmának megfelelő mennyiség)
20 dkg bébi spenótlevél, megmosva, megszárítva
2 kicsi cékla, meghámozva és lereszelve
10 dkg feta, összemorzsolva
borecet
olívaolaj
ízlés szerint só és bors (nekünk nem volt rajta)
A gránátalmából kiszedjük a magokat: levágjuk a gyümölcs tetejét és a külső héját fokozatosan, ahogy a magok előbukkannak, lebontjuk. Mindig előbb a fehér hártyát távolítjuk el, úgy egyszerűbb kiszedni a magokat. Nem érdemes a gyümölcsöt félbevágni, mert akkor a vágás helyén a magok sérülnek.
A spenótot és a reszelt céklát összekeverjük, rádobjuk a feta egy részét, majd meglocsoljuk olívaolajjal és borecettel. Ízlés szerint meg lehet szórni sóval és borssal.
Tányérra kiszedve szórjuk meg a maradék fetával, illetve a gránátalma magokkal, plusz egy kis extra olíva olajjal.


Na, ezt a receptet kivételesen a heti nagybevásárlásom előtt olvastam a Cook with Jamie című könyvben, úgyhogy direkt emiatt vettem a brokkolit. Két gyönyörű, vastag steak mellé ettük köretnek.
Ennél az ételnél nagyon fontos, hogy minden előre el legyen készítve és főzéskor csak dobáld a hozzávalókat.
Hozzávalók:
1 nagy fej brokkoli
2 púpozott kanál szezámmag
3 evőkanál szőlőmagolaj
5 gerezd fokhagyma, meghámozva és vékony szeletekre vágva
3 evőkanál szójaszósz
1/2 teáskanál szezámolaj
1-2 lime (zöldcitrom) friss leve
egy hüvelykujjnyi friss gyömbér, meghámozva (a gyömbérpor nem jó alternatíva)
A brokkolit rózsákra bontjuk úgy, hogy minél rövidebb száruk legyen. A torzsának a nagyon fás részét levágjuk, a maradékot kisebb darabokra szeljük (akkorák legyenek, hogy a virággal együtt megfőjenek). Gőzőlőkosárban ropogósra pároljuk őket vagy 3-5 percre lobogó vízbe dobjuk őket, majd leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük.
Míg a brokkoli fő, a szezámmagot egy forró, de száraz serpenyőben megpirítjuk, majd félretesszük.
A serpenyőbe beleöntjük az olajat és közepes hőmérsékleten lassan megsütjük benne a fokhagymaszeleteket, amíg szép aranybarnák nem lesznek. Vigyázz, ha a fokhagyma megég, megkeseredik. Ha kész, kiszedjük a fokhagymát és félretesszük.
Jamie ajánlása szerint (okos tanács, ezért leírom), az öntetet érdemes ugyanabban a serpenyőben összeállítani, amit eddig is használtál, így nem kell még egy edényt feleslegesen mosogatni.
A serpenyőt lehúzzuk a gázról (a továbbiakban nincs szükség a melegítésre), és a fokhagymás olajhoz hozzáadjuk a szójaszószt és a szezámolajat, jól összekeverjük. Hozzáfacsarjuk egy zöldcitrom levét, majd belereszelünk valamennyi friss gyömbért. Kóstold meg, majd ízlés szerint adj még hozzá abból, amelyikből szerinted még kell, hogy harmonikussá váljanak az ízek: szójaszószt, zöldcitromot vagy gyömbért.
A brokkolit tedd tálba, locsold meg az öntettel, szórd meg a fokhagymával és a szezámmaggal.
Nyami.

Ez a flancosan hangzó cím egy rémesen egyszerű és egyben nagyszerű ételt jelent.
Általában nem találom ki a menüt előre, bár gyakran eltervezem, hogy egyszer az alapján ejtem meg a vásárlást. Pedig egyszer tényleg jó lenne időt szakítani rá: leülni a déli nappaliban, ahol lobog a tűz a kandallóban, szakácskönyvekkel és receptes magazinok körülvenni magam és a kis kecses vonalvezetésű, zárható tetejű női íróasztalomnál, melyen a laptopomat tartanám, megtervezném egy hétre (vagy kettőre) előre a menüt. Reggelire, ebédre és vacsorára. Aztán jönne a házvezetőnő (aki nem lenne olyan ellenszenves mint a Rebecca című könyvben), aki elvenné a listát, végignézné és azt mondaná:
- Minden úgy lesz, ahogy asszonyom kívánja.
Ehhez képest az észak-keleti (egyetlen) nappaliban ülök (ne felejtsük el, itt északon süt a nap, úgyhogy azért ez sem rossz), és a férjem sem gyújtott be a kandallóba a hideg ellenére. Házvezetőnő sem jön és olyan csinos íróasztalom sincs, pedig nagyon vágyom rá. Ráadásul takarítani és mosogatni kéne - úgyhogy ébresztő! vissza az elejéhez.
Szóval vacsorát kellett készítenem valamelyik este, még a heti bevásárlást megelőzően, amikorra már alig volt valami itthon. Mit is csináljak?
Elővettem Michel Roux Eggs cimű szakácskönyvét és ebben találtam ezt a fantasztikus receptet (apró módosítással).
Hozzávalók (két és fél főre):
32 db kagyló - helyett 1 doboz olajban eltett kagyló-konzervet használtam
5 db keménytojás
15 dkg majonéz
2 evőkanál friss citromlé
só és frissen őrölt bors ízlés szerint
3 evőkanál dióolaj (vagy bármilyen jó minőségű, aromás olaj)
20 dkg répa, megtisztítva, nagyon vékony csíkokra vágva
fél fej lilahagyma, finomra vágva
A keménytojásokat félbevágjuk, a sárgáját finoman kivesszük és egy tálban villával alaposan összetörjük.
A répacsíkokat összekevertem a lilahagymával és tányérra halmoztam őket. A halmok tetejére ráültettem a tojásfehérjéket.
A kagylókat leszűrtem, az olaját összekevertem a majonézzel. A kagylókat a tojásfehérjékbe halmoztam és meglocsoltam őket a majonézes öntettel.
A citromlevet összekevertem a dióolajjal, sóztam, borsoztam, majd meglocsoltam vele a salátát.
Végül az egészet megszórtam az összetört tojássárgájával.
Egyszerű, finom, különleges.

Itt nem lehet kapni főzőtököt - vagy legalábbis én még sehol sem láttam.
Viszont időnként lehet kapni fehér cukkinit, ami nagyon hasonlít a tökre. Végül is szegről-végről rokonok vagy mi ;)
Az ételt egy az egyben Moha receptje alapján készítettem.
Hozzávalók:
1 kg fehér cukkini meghámozva, legyalulva
1 közepes fej vöröshagyma
1 teáskanál pirospaprika (ezt még otthonról hoztam, jó házi fajta :)
2-3 evőkanál olaj
só, ízlés szerint
1 nagy csokor kapor
25 dkg tejföl (sour cream vagy creme fraiche)
1 teáskanál liszt (nálam hajdinaliszt)
A cukkinit besóztam és állni hagytam. A hagymát megtisztítottam, apróra vágtam és olajon kevergetve megdinszteltem. Lehúztam a tűzről, hozzáadtam a pirospaprikát és a cukkinit levével együtt, valamint az apróra vágott kapor felét. Pár percig főztem, miközben elkészítettem a lisztes habarást: a lisztet csomómentesre kevertem egy kevés hideg vízzel, hozzáadtam a creme fraichet, majd az egészet a cukkinihoz öntöttem. Kevergetve összeforraltam, hozzáadtam a maradék kaprot és már kész is.
A férjem nem ismeri a főzelékeket, így először találkozott ezzel az étellel. Ízlett neki :)
A vasárnapi vendégeink tiszteletére készült gesztenyepüré receptje következik.
Mivel ez az édesség alapvetően Chili & Vanilia receptje szerint készült (bár nem kevés módosítással), gondolkoztam, hogy egyáltalán közzé tegyem-e, de a gesztenye és annak ausztrál sajátosságai megérnek egy bejegyzést.
Az első nehézség ugye, hogy itt nem lehet kapni előre csomagolt gesztenyepürét. De ami hátrány, az egyben előny is, mert a pürénk így garantáltan azt fog tartalmazni, amit beleraktunk és biztosak lehetünk abban, hogy nincs egy kis bab is belekeverve ;)
Lehet kapni egy francia eredetű, Clement Faugier márkájú konzervet is, jobban mondva két félét: az egyikben egész pucolt gesztenyék vannak, a másikban püré van. Egyszer kipróbáltam az egész gesztenyéset, de nem voltam vele megelégedve. Túl puha, ami benne van, törik, ráadásul valami zsíros valami van rajta, amit nem is igazán lehet eltávolítani róla, szóval nem az igazi. A pürét tartalmazó konzervet ezek után ki sem nyitottam - lassan két éve áll a kamrapolcon...
Lehet még kapni igazi, gyönyörű gesztenyét is. Ennek ugyebár most szezonja van. Erről már írtam korábban (itt), nagyon elégedett vagyok velük, de bármilyen jó is a minőség, időigényes az egész gesztenyék pucolása.
Bertók Zoli oldalán olvastam, hogy kínai és vietnámi üzletekben kapható sült gesztenye, fólia csomagolásban. A környékünkön egyetlen egy kínai vagy vietnámi üzlet sincs, így ez is kilőve.
Van viszont Thomas Dux :) Náluk lehet kapni a Cheznuts egyik termékét, a fagyasztott pucolt gesztenyét, 400g-os csomagolásban.
Tökéletes!
Megjegyzem, érdemes belőle feltankolni, mert nem tudom, mennyire lehet hozzáférni más évszakokban. Online is lehet rendelni, ha fagyasztott terméket nem is, de más gesztenyés termékeket pl. gesztenyelisztet.
Most pedig jöjjön a recept:
Hozzávalók:
2 doboz (2x40 dkg) mélyhűtött, pucolt gesztenye
annyi tej, amennyi befedi a gesztenyét (kb. 3,5 dl)
1 teáskanálnyi vanília paszta
5 dkg olvasztott vaj
tejszín, amennyit a gesztenye felvesz (kb. 2 dl-nyi?)
+ tejszín a habhoz
A gesztenyét felöntöttem annyi tejjel, amennyi épp elfedte, hozzáadtam a vanília pasztát és puhára főztem. Leszűrtem, a tejet félretettem (ld. alább). A gesztenyét turmixgépbe tettem, hozzáadtam a vajat és a tejszín egy részét. Addig turmixoltam, amíg pürét nem kaptam. Szükség szerint öntöttem hozzá még több tejszínt.
Amikor kész lett, egy műanyag, lezárható fedelű edénybe raktam a pürét és pár órára betettem a fagyasztóba.
Amikor megfelelően megszilárdult, geszenyenyomón kelyhekbe nyomtam és tejszínhabbal tálaltam.

Biztos van, akinek feltűnt, hogy nincs benne se cukor, se másmilyen édesítőszer. Chili cukorszirupot is készít és azt is beleönti a gesztenyepürébe. Ez nálam eleve szóba sem jöhetett, eredetileg is mézben gondolkodtam. Amikor azonban megkóstoltam a pürét, nekem annyira édesnek tűnt, hogy a férjemet is megkínáltam vele: ő is azon a véleményen volt, hogy felesleges bármilyen édesítés. Azt nem tudom, vajon a vendégeinknek elég édes volt-e (gondolom édesebbhez vannak szokva), de nekünk nagyon ízlett így, ahogy volt. Úgyhogy a végén nem raktam bele semmit sem.
Ahogy írtam, a gesztenye főzőlevét félretettem. Megkóstoltam ugyanis és annyira ízlett, hogy nem akartam kiönteni. Ezt a tejet másnap összeturmixoltam egy banánnal és megittuk.
Nagyon finom lett, csak ajánlani tudom.

Még egy szó essék a tejről is. Igazából tejet csak a cappuccinohoz szoktam inni, minden más tejes terméket zabtejjel vagy rizstejjel szoktam helyettesíteni. Ez esetben is gondolkoztam azon, hogy nem használok valódi tejet, de - megintcsak a vendégeinkre való tekintettel - nem akartam kísérletezni. Mindig ugyanazt a fajta tejet szoktam vásárolni; a bio beszállítónknál kapható nem homogenizált tejet. Csak ha valakit érdekel ilyen ritkaság... :)
Vasárnap vendégeink voltak, kedves magyar barátaink jöttek el, és az ő tiszteletükre készítettem ezt a rakott kelt. Már otthon is az egyik kedvenc ételem volt :)
Itt igazán ritkán főzök magyar ételeket, de ezt már többször elkészítettem. Mindig ilyen hideg, esős időben, ami most is van és mindig vendégeknek. Szerintem ez az étel remekül eladható a külföldieknek is, nem idegenkednek tőle annyira és általában ízleni szokott nekik.
Gondolkoztam azon, hogy paleosítom a receptet és rizs helyett zabpehellyel készítem - de nem akartam a vendégeinken kísérletezni :) Viszont most először hántolt rizs helyett barnarizzsel készítettem.
Hálás étel a rakott kel, mert előre el lehet készíteni és csak akkor kell berakni a sütőbe, amikor a vendégek megérkeznek.
A menű egyébként fűszeres répa krémleves volt, rakott kel és gesztenyepüré (receptje később).
Bevallom őszintén, egy kis sót-borsot kínánt még az étel a tányéron, pedig többször megkóstoltam főzés közben, de inkább legyen egy étel sótlan, mint elsózva :)
Hozzávalók:
1 fej kelkáposzta (an: Savoy cabbage)
kb. 1 kg darált hús (én marhahúsból készítettem)
annyi marék rizs, ahány főre az ételt készítjük (5 marékkal tettem bele)
1 fej vöröshagyma
só, bors, köménymag
tejföl (nálam creme fraiche)
sajt (nálam reszelt mozzarella)
A kelkáposztát csíkokra vágom és sós, köménymagos vízben felteszem főni. A köménymagot mindig teatojásba teszem, mert nem szeretem ropogtatni. Ropogósra főzöm a rizst, mert sülés közben tovább fog puhulni.
A hagymát apróra vágom és egy kis olajban aranybarnára sütöm. Hozzáadom a darált húst és sóval-borssal megpárolom. Amikor készen van, hozzáadom a megfőtt, leszűrt rizst. Érdemes megkóstolni, ha kell utánízesíteni.
Egy kerámia tál aljára teszem a kelkáposzta felét, rá a ragut, majd megint a kelkáposztát. Tejföllel megkenem a tetejét és sajtot reszelek rá.
Addig sütöm, amíg a sajt meg nem pirul.
A kerámia edényem, amiben sütöttem 30x20 cm-es.
Ehhez az ételhez hasonlót ettem a Fifteen Melbourne-ben tett látogatásunkkor, de egy kicsit alakítottam rajta. Na nem azért, mintha az eredeti nem lett volna elég finom - szó nincsen erről.
A heti bevásárlás alkalmából láttam meg egy rúd Campisi Coppát. Persze, fogalmam sem volt arról, hogy ez mi, egyszerűen csak gyönyörűen nézett ki. Látszott rajta, hogy jól ki van száradva és emlékeztetett a jó fajta sonkára vagy bresaolára. Először csak 6 szeletet akartam venni, de aztán kaptam egy szelet kóstolót és lett belőle 10 szelet. Legközelebb még többet veszek :)
Mint azóta utánanéztem, a coppa, vagy más néven capicola, egy nápolyi szalámi-féle, mely a disznó nyakából (capo) és vállaiból (collo) készül. Hasonló a sonkához, a prosciuttohoz, épp csak a disznó más testrészéből készül.Ezt a fenséges ételt előételnek ajánlom, például egy ünnepi ételsorhoz vagy ha vendégeket akarunk elkápráztatni. Ha étlapon látnám, biztos nagyon drága lenne :)
Tudom, nem egy hétköznapi kaja, nem egy hétköznapi hozzávalókkal, de minek menjünk étterembe, ha itthon ilyet is ehetünk? ;)
Az ilyen ételek miatt érdemes főzni.
Hozzávalók (2 személyre):
10 szelet coppa (helyettesíteni lehet bresaolával vagy bármilyen nagyon-nagyon jó minőségű sonkával, pl. prosciuttoval)
2 db fekete, érett füge
2 kis marék rukkola
méz
fig vino cotto*
szarvasgombás olívaolaj
Két tányér közepére egy-egy marék rukkolát halmoztam. A coppa szeleteket négyrét hajtottam és 5-5 szeletet a sarkukhoz közel fogvájóra tűztem. A két coppa-nyársot a rukkolahalmokra helyeztem. A fügéket kettévágtam és díszítésként a tányérokra helyeztem. A fügés vino cotto-ból egy kis csíkot húztam mindkét tányérra, kanállal igazítva a csíkon (hogy művészibben nézzenek ki).
Csőrős mézből néhány nagyon vékony szálat húztam a tányérokon keresztbe (a mézből csak egy leheletnyi kell, mert nem annak az íze, illetve nem az édesnek kell dominálnia, ezért fontos, hogy vékony vonalakat tudjunk húzni). Végül egy ujjal az olajos üveg száját nagyrészt befogva, egy kevés szarvasgombás olívaolajat csepegtettem a coppára, rukkolára.


A vino cotto egy édeskés, nagyon aromás, bársonyos szirup. Az enyém fügével van sűrítve, e mellett pedig sűrített szőlőlevet, vörösborecetet és vizet tartalmaz. Használható sütéshez, szószokhoz, sült zöldségekhez, desszertekhez. Kacsamell vagy kenguru mellé ugyanúgy finom lehet, mint panna cottahoz.
Márkája: Maggie Beer
Beszerzési helye: Thomas Dux