Kulináris Tapasztalatok Magyarországon 2. - Gerlóczy Kávéház

Korábban is az egyik kedvenc helyem volt, és az is maradt.
Először is, kiváló a hely fekvése (location, location, location :)), ugyanis a kávéház-étterem a Gerlóczy utca végén, a Kamermayer téren található. Ja, hogy még mindig homályos, merre van?!? A Városháza utca és a Petőfi utca találkozásánál. Így már megvan? :)

Szerintem a helynek varázsa van. Annak ellenére, hogy nem az Andrássyn van, nem is a Liszt Ferenc téren, sőt, kifejezetten eldugottnak tűnik a hely, valahogy mindig sokan megtalálják.
A franciás stílus, a nagy árnyat adó fák alá kipakolt asztalok és székek, a csend (a város közepén!), hétvégén esténként a hárfa előadás igazi hangulatot teremt.
Pozitívum, hogy többségében ugyanazokat az arcokat látom a személyzet körében már évek óta.
Az elmúlt másfél évben a kávéház előtti területet szépen leburkolták, így sokkal nagyobb helyre lehet kiülni, mint korábban. Ez a térnek is csak előnyére várt.
Magyar szemmel nézve egyáltalán nem egy olcsó hely, de a déli menüje időnként megengedhető. Őszintén szólva, a déli menüje nekem még jobban is ízlett, mint a rendes menün található ételek.

Hogy negatívumot is mondjak, a rendes menü választékát kevésnek tartom és egyszer egy kellemetlen felszolgálót is kifogtam. Nem tudom, ki az a fickó, de nem emlékszem rá korábbról. Egy este vendégekkel ültünk be vacsorázni és a fickó stílusában volt valami fensőbbséges lenézést. Amikor fizetésre került a sor és látta, hogy az kártyával fog történni, felhívta a figyelmemet, hogy a szervíz díja nincs a számlán és legyünk oly kedvesek azt készpénzben otthagyni... Szerintem ez enyhén szólva is faragatlan megjegyzés volt. Rengetegszer megfordultam már a Gerlóczyban, többször fizettem már kártyával és bár a szervíz díja soha sem volt a számlán, de nem is oktattak ki, hogy hagyjam ott az összeget.
Ezek után direkt csak pár forintot hagytunk az asztalon - VELE nem voltam megelégedve.

Ettől az egy esettől eltekintve, előtte és utána is csak kellemes élményeim voltak.

Magos tönkölybúzakenyér

Már február óta folyamatosan magam sütöm a kenyerünket, de ez az első alkalom, hogy közzé is teszek egy receptet.
Az eddigiek is szépek lettek, de nem voltak nagyon különlegesek. Érem ezt úgy, hogy fehérkenyeret csak a próbálkozásaim legelején sütöttem, egyébként sokmagosokat, teljes kiőrlésűeket sütök és valamit mindig belekeverek a lisztbe: különböző fűszereket vagy magokat vagy olívabogyót vagy szárított paradicsomot vagy áfonyát, stb. De mivel az alaprecept általában ugyanaz, szerintem nincs értelme őket közzétenni.

Ez a recept viszont más.
Végre valahára megtudtam, hogy mi a tönköly angolul (spelt flour) és magyarországi utunk előtt be is szereztem belőle fél kilót. Miután hazajöttünk, első kenyerem ebből lett.
Az eredeti receptet (innen) egy kissé megváltoztattam (cukor helyett méz, sikér, stb. elhagyása), de így is remekül sikerült, csak ajánlani tudom.

Magos tönkölybúzakenyér

Hozzávalók 60 dkg-hoz:

15 dkg tönköly fehérliszt,
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt,
10 dkg szárított élesztő,
10 dkg búzakorpa,
1 ek napraforgómag
1 ek tökmag
1 ek lenmag
1 ek zabpehely,
1/2 ek só
1 ek méz
2-2,5 dl langyos víz
0,3 dl dióolaj

A folyékony hozzávalókat (mézet is) beleöntöttem a kenyérsütőbe, a száraz hozzávalókat - az élesztő kivételével - összekevertem, majd azt is beleöntöttem a kenyérsütőbe. Az élesztőt egy a lisztbe fúrt kis mélyedésbe tettem, majd elindítottam a teljeskiőrlésű programot, közepesen barna színnel.

Kulináris Tapasztalatok Magyarországon 1. - Centrál

Még Dolce vita oldalán olvastam arról (itt), milyen változások történtek a Centrál életében. Mivel kiutazásom előtt az egyik kedvenc helyemnek számított, ahol viszonylag gyakran megfordultam, az egyik első utam most is idevezetett.

Ahogy kiválasztottuk az asztalt, rögtön a sütemények felé vettem az irányt. Csak álltam ott, néztem az ínycsiklandozónak tűnő, újfajta Dobost és a többi gyönyörűséget, míg végül a hagyományos kinézetű, de kedvencemnek számító Eszterházy mellett döntöttem. (Míg otthon éltem és új cukrászdában jártam, mindig az Eszterházyt vagy a Sachert próbáltam ki, ezzel meóztam le a helyet).

Azt kell mondanom, hatalmas csalódást okozott.
A süteményben a krém száraz, darabos volt és az egész sütemény hullott szét, ahogy a villával egy-egy falatot levágtam.

Lehet, hogy csak az Eszterházyval nem volt szerencsém és a többi különlegesség finom volt, de ezek után minden kedvem elment attól, hogy kísérletezzek, főleg úgy, hogy a Centrál árai eléggé a magasba szöktek.
Persze, ha valami csalódást okoz egy helyen, az ember minden mást is kritikusabban szemlél: a kiszolgálás sem volt a helyzet csúcsán. Amikor fizetni akartunk, olyan sokáig nem sikerült egyetlen egy pincérnek sem elkapni a pillantását (nem is jártak felénk, holott a bejárattól jobbra, az ablak előtt ültünk), hogy végül a férjem állt fel és ment a pulthoz, hogy elkérje a számlát.

Három heti látogatásunk alatt többet nem ültünk be a Centrálba.

Kulináris túra Magyarországon

Három hetes nyaralásunk alatt feltöltődöm a magyar ízekkel, beszerzem a szükséges paprika magokat, feltankolok a megrendelt Túró Rudikból, szívom magamba az elmúlt másfél év magyar gasztronómiai újdonságait és tesztelem az éttermeket, kávéházakat.

Szeptemberben pedig újra jelentekezem Sydneyből. Addig türelem.

Kivi

Ha egyszer angolul kell elmagyaráznod, mit is raktál a smoothyba, soha se mond, hogy két (vagy akárhány) kivit (two kiwis). Helyette mond, hogy két kivi gyümölcsöt (two kiwi fruits).

A kivi ugyanis az új-zélandiak beceneve...

Sült gesztenye

Itt ugyebár most tél van. Ez a tény elég hátrányos egy magyar nyelvű gasztroblogra, amikor olvasótáborom 99% épp a magyar nyarat élvezi. De eljön még az én időm, amikor mindenki nekivetekedik a googlenak, hogy hogyan is kell sült gesztenyét készíteni és AKKOR majd mások is rátalálnak erre a blogra...!
Vagy nem.
De hátha.

Szóval itt tél van, még akkor is, ha idén igen tréfás az időjárás és napközben 22-24 fokokat lehet mérni és éjjel sem süllyed 10-12 fok alá. Legalábbis Sydneyben. Ez az éjszakai hőmérséklet azonban épp elegendő ahhoz, hogy begyújtsunk a kandallóba (amiből a hő 99%-a a kéményen át távozik, a maradék 1%-ról meg elhisszük, hogy felmelegíti a szobát) és forró gesztenyével kényeztessük magunkat. Persze, a gesztenyét nem a kandalló tűzén sütöm, hanem a sütőben. Az a biztosabb.
Szerencsések vagyunk, mert eddig még mindig gyönyörű és egészséges gesztenyét tudtam vásárolni. Igyekeztem is elegendő mennyiséget beszerezni, hogy (a magam által varrt) vászonzsákban tárolva rendszeresen tudjunk csemegézni belőle. Arra hamar rájöttem, hogy kettőnknek 10 szem elegendő. Egyszer 20-at sütöttem és őszintén szólva sok volt. Úgyhogy maradunk a 10-nél. Na jó, időnként én hatot eszek belőle , a férjem meg csak négyet, de csak azért, mert nem jön idejében a gesztenyés tálhoz... ;-)

Tehát, hogyan is készül a jó sült gesztenye?
A minőség a vásárlással kezdődik. Ügyeljünk arra, hogy egészségesnek látszó, ép gesztenyét vegyünk. Inkább egyenként válogassuk ki, mint hogy kanállal mérjük ki a mennyiséget. Ne vegyünk rügyezésnek indultat, illetve olyat, amiben hallani lehet, hogy lötyög a belső mag.
Otthon a gesztenyéket a lapos oldalukon kereszt alakba vágjuk be. Szerintem erre a recés kés a legjobb, mert azzal szinte belefűrészeljük a keresztet. A gesztenyéket dobjuk egy kisebb lábasba, öntsük fel annyi forró vízzel, hogy ellepje a magokat és nagy hőfokon főzzük kb. 10 percig.
Közben gyújtsuk be a sütőt kb. 200 fokra, hogy előmelegjen. Egy magas peremű tepsinek az aljára tegyünk alufóliát. Az oldalát nem szükséges fóliázni, mert csak az alja lesz levakarhatatlanul foltos, ha nincs ott a fólia. Tapasztaltam :( Vagyis nem a "vízhatlanság" a fontos, hanem a tepsi aljának a bevédése, hogy kevesebbet kelljen mosogatni.
A gesztenyéket pakoljuk át a tepsibe úgy, hogy a bevágott rész kerüljön alulra. A főzés hatására már valószínűleg ki is nyíltak egy kicsit. A lábasból öntsük a vizet a gesztenyékre. Nem kell, hogy ellepje, csak kb. egy ujjnyi magasságban álljon víz. Tegyük a tepsit a sütőbe és kb. 30-40 percig, 200 C fokon süssük meg a gesztenyét.
Időnként érdemes ránézni, hogy hogy áll a dolog. Akkor jó, ha a víz már mind elfőtt, a gesztenyék szépen kinyíltak és látható a fehér húsos rész, amely egy kicsit már meg is pirult. Tényleg csak egy kicsit piruljon, mert az élvezet a cél, nem pedig a gesztenye kiszárítása!
Egy tálat béleljünk ki egy tiszta konyharuhával, szedjük bele a gesztenyét és takarjuk be az anyaggal, hogy melegen tartsuk.
Ne felejtsünk el egy extra tálat az asztalra készíteni, amibe a gesztenye héját lehet dobálni.

Szerintem ezzel a módszerrel a héj is nagyon könnyen lejön, akkor is, ha egy kicsit hültebb a gesztenye.

Örökzöld smoothy

Ígérem, egyszer abbahagyom a smoothykat. A mairól például fotót sem csináltam, mert már biztos unjátok őket. Az alábbiakban bemutatott smoothyt talán egy hete készítettem, de nem akarom kihagyni a repertoárból. Örökzöldnek neveztem el, mert minden gyümölcs zöld benne. Tehát:

Hozzávalók (két személyre):
1 maréknyi magnélküli zöld szőlő (az a nagy szemű)
1 nagy, lédús körte
2 db kiwi

A körtét meghámozzuk, kimagozzuk, apró cikkelyekre vágjuk. A kiwit meghámozzuk és kisebb darabokra vágjuk. A szőlőt leszemezzük. Az összes gyümölcsöt beledobjuk a turmixgépbe és jól összeturmixoljuk és tálaljuk.

Nekem annyira híg lett (a körtének köszönhetően), hogy nem kellett semmit sem hozzáadnom. Ha a tiéd túl sűrű, egy kis almalével hígíthatod.