Kulináris Tapasztalatok Magyarországon 1. - Centrál

Még Dolce vita oldalán olvastam arról (itt), milyen változások történtek a Centrál életében. Mivel kiutazásom előtt az egyik kedvenc helyemnek számított, ahol viszonylag gyakran megfordultam, az egyik első utam most is idevezetett.

Ahogy kiválasztottuk az asztalt, rögtön a sütemények felé vettem az irányt. Csak álltam ott, néztem az ínycsiklandozónak tűnő, újfajta Dobost és a többi gyönyörűséget, míg végül a hagyományos kinézetű, de kedvencemnek számító Eszterházy mellett döntöttem. (Míg otthon éltem és új cukrászdában jártam, mindig az Eszterházyt vagy a Sachert próbáltam ki, ezzel meóztam le a helyet).

Azt kell mondanom, hatalmas csalódást okozott.
A süteményben a krém száraz, darabos volt és az egész sütemény hullott szét, ahogy a villával egy-egy falatot levágtam.

Lehet, hogy csak az Eszterházyval nem volt szerencsém és a többi különlegesség finom volt, de ezek után minden kedvem elment attól, hogy kísérletezzek, főleg úgy, hogy a Centrál árai eléggé a magasba szöktek.
Persze, ha valami csalódást okoz egy helyen, az ember minden mást is kritikusabban szemlél: a kiszolgálás sem volt a helyzet csúcsán. Amikor fizetni akartunk, olyan sokáig nem sikerült egyetlen egy pincérnek sem elkapni a pillantását (nem is jártak felénk, holott a bejárattól jobbra, az ablak előtt ültünk), hogy végül a férjem állt fel és ment a pulthoz, hogy elkérje a számlát.

Három heti látogatásunk alatt többet nem ültünk be a Centrálba.