2009. június 2., kedd

Habkarika

A következő receptem a Habkarika. Őszintén szólva, én nem vagyok odáig a habkarikáért, hisz tömény cukor az egész, de itt Ausztráliában egy kis magyaros hangulatot teremt. Elsősorban a karácsonyfára akarom őket aggatni, másodsorban pedig terveim szerint a barátainknak 1-1 doboz válogatott süteményt fogok adni, így úgy gondoltam, a habkarikából is fog a dobozokba kerülni.

A habkarika elkészítése nagyon egyszerű, és nem utolsó sorban tojásfehérje-faló. Az eredeti recept innen.

Habkarika

Hozzávalók (kb. 35 darabhoz): 4 db tojásfehérje, 36 dkg porcukor, 80 ml víz

A sütőt 40-50 C-ra előmelegítjük és előkészítünk egy szilikonos sütőpapírral fedett sütőlemezt. Készítsünk elő egy fakanalat, mert a sütő ajtaját résnyire ki kell majd támasztani vele, mikor betesszük a habkarikákat.

A porcukor egyik felével (18 dkg) habbá verjük a tojásfehérjét. A cukrot kis adagokban adjuk a fehérjéhez. A cukor másik felét felöntjük vízzel és cukorszirupot főzünk belőle. Addig főzzük a cukorszirupot, míg sűrűn folyós nem lesz. Megjegyzés: Ha elsőre nem sikerül, és amikor a szirupot leveszed a gázról hamar kikristályosodna, adj hozzá még egy kis vizet és tedd vissza főni. A szirup akkor jó, ha még épp tudod önteni anélkül, hogy kikristályosodna. A forró cukorszirupot további, folyamatos habverés mellett vékony sugárban csurgatjuk hozzá a fehérjehabhoz, majd addig folytatjuk a habosítást, míg kemény habot nem kapunk. A sütőpapírra csillagcsöves zsákból karikákat nyomunk és a kiékelt ajtajú, előmelegített 40-50 fokos sütőbe tesszük 2 órára száradni. A habkarikának nem szabad sehol sem megpirulnia, a szép habkarika hófehér!

További javaslatok:

- Ha több a habod, mint amennyit egy tálcára tudsz tenni (nekem több volt), akkor tégy be még egy tálcányit. 2 óra elég hosszú idő, és ha kivárod, míg az első adag kiszárad, a második adagnyira a hab egy kicsit összeesik és nem lesz olyan gyönyörű, éles peremű a habkarika, mint az első adagban. De azért ezek is szépek lesznek, ne ess kétségbe :)

- Ha nincs két tálcád, akkor egyszerre csak két tojásfehérjét használj fel (értelemszerűen a többi mennyiséget is felezd).

A habkarikákat is már novemberben elkészítettem, most egy műanyag dobozban várják további sorsukat.

Mandulás puszedli (csók)

A következő recept szintén egy tojásfehérje-faló: Mandulás puszedli (Stáhl Judit receptje). Igazából nekem nem is puszedlinek kellene hívnom őket, hanem mandulás csókoknak, mert puszedli helyett inkább csókoknak néznek ki. Ennek az az oka, hogy a recepttől eltérően nem gyenge habot vertem, hanem keményet. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a süti - hmmmm! - finom. A cukor mennyiségét az eredeti recepthez képest csökkentettem és így is megfelelően édes volt.

Mandulás puszedli (csók)

Hozzávalók (15 darabhoz): 15 dkg őrölt mandula, 15 db egész hámozott mandulabél, 2 tojásfehérje, 1 csapott evőkanál liszt, 10 dkg cukor, 1 citrom héja, 1/2 teáskanál mandulaaroma

A sütőt 175 fokra előmelegítem. A tojásfehérjét egy nagy tálban lágy (vagy az én esetemben kemény...) habbá verem. Az őrölt mandulát összekeverem a liszttel és a cukorral, majd belereszelem a citrom héját és a mandulaaromát. Fakanállal hozzáadom a felvert tojáshabot és kész is a tészta. Egy kanál segítségével kis halmokat képeztem a sütőpapírral bélelt tepsin, egymástól kb. 1 cm távolságra. Mindegyik halom közepébe egy-egy mandulaszemet biggyesztettem, majd 17-20 perc alatt halvány aranybarnára sütöttem őket.

Megjegyzés:

- A mandulát nagyon egyszerű megszabadítani a barna belső héjától: egy kis tálba beleteszed a mandulákat és annyi forrásban lévő vizet öntesz rá, hogy ellepje a mandulákat. Annyi ideig hagyod így állni, míg a víz lehül annyira, hogy bele tudsz nyúlni a mandulákért. A mandulákat a csúcsánál megfogja a mutatóujjad és a hüvelykujjad közé fogod, nekiszorítod a másik kezed tenyeréhez és szépen lepattintod a megpuhult héját. Ha nem jön le a héj első próbálkozásra, tedd félre egy másik tálkába, majd később, ha befejezted az első tálkát, az összegyűlt mandulákat ismét forrázd le. Nem érdemes szenvedned azzal a manulaszemmel, amelyről nem jön le a héja elsőre pikk-pakk módon, mert másodikra tényleg könnyen le fog jönni. Egyesek szerint az így megpucolt mandulákat egy napig száradni kell hagyni, de őszintén szólva, ennyi ideig én soha sem tettem. Ha nedvesek lennének, töröld meg őket egy kicsit, mire a puszedliket elkészíted, a mandulaszemeid is kellőképpen megszáradnak és már csücsülhetnek is a puszedlik tetején.

Narancsos-fahéjas marcipán szaloncukor

Végezetül álljon itt mai remekművem, a Narancsos-fahéjas marcipán szaloncukor. Az eredeti receptet Kriszta oldalán, a Dolce vita gasztroblogon találtam. Igazán hálás vagyok a receptért, mert ha habkarikát nem kapok itt, Ausztráliában, szaloncukrot még úgy se. Hogy mi volt a receptben igazán vonzó? A mandula, a marcipán, a narancs és a fahéj :) És persze jó lesz majd igazi, házi készítésű szaloncukrot enni karácsonykor, illetve jó lesz látni apósom meglepett arcát :) (Apósom magyar, de a fia, vagyis a férjem, egy szót sem beszél magyarul...) Na meg azokba a bizonyos karácsonyi ajándékdobozokba is teszek egy párat, hogy reklámozzam a magyar édességeket Kacsintó

Az eredeti recepthez képest annyit változtattam, hogy a víz egy részét narancslével helyettesítettem, illetve a masszához kevertem egy kis frissen reszelt narancshéjat is. Szerintem a receptet még tovább lehetett volna ízesíteni egy kis Cointreau-vel is, de az nincs itthon... Mivel én másfélszeres adagot készítettem, a hozzávalókat is így adom meg.

Narancsos-fahéjas marcipán szaloncukor

Hozzávalók (nekem 52 darab lett): 30 dkg őrölt mandula, 22 dkg porcukor, 1 fél narancs leve és valamennyi reszelt héja, víz, kandírozott narancshéj, fahéj, 20 dkg étcsoki (70%-osat használtam), vaj a csoki felolvasztásához

Keverjük össze a mandulát a porcukorral, adjuk hozzá a fél narancs leszűrt levét és annyi vizet, hogy gyúrható masszát kapjuk. (Vigyázzunk a víz mennyiségével, nekem a narancslé után már csak pár kanálnyi vízre volt szükségem!). A levet és a vizet folyamatosan, kis részletekben adagoljuk. Ízesítsük a masszát ízlés szerint fahéjjal és apróra vágott narancshéjjal, gyúrjük össze, majd formázzunk szaloncukrokat. A csokiba való mártogatáshoz tettem egy kis előkészületet: egy hungarocel "lemezt" betakartam alufóliával és előkészítettem egy halom fogvájót. Ezek után a csokoládét vízfürdő felett egy kis vajjal olvasszuk fel, majd a szaloncukrokat fogvájóra tűzve egyenként vonjuk be csokival. Finoman az edényhez ütögetve a fogvájót csöpögtessük le a felesleges csokimennyiséget, majd a fogvájót tűzzük a hungarocelbe. Ha minden szaloncukor megkapta a csokimázat, tegyük az szaloncukor-erdőt hideg helyre, hogy a csoki visszaszilárduljon, majd csomagoljuk. (A csoki megszilárdulása az ausztrál nyárban egy kicsit nehézkes, otthon jóval egyszerűbb...)

Ez a recept telitalálat! Nagyon-nagyon finom, valódi marcipános szaloncukorban lesz részünk, ha elkészül és biztosan állítom, hogy sikert aratunk vele. Már csak azt kell kitalálnom, hova dugjam az elkészült remekműveket a férjem elől...

Még mindig nem késő, hogy Te is nekiállj a karácsonyi sütik gyártásához :)

Kedves barátaim, családom és olvasóim! Ha tetszettek a receptek, várhatóan december 15 és 20-a között lehet rám szavazni a következő email címen, az összefoglaló poszt megjelenése után: nemisbeka kukac index pont hu.

Spagetti koktélparadicsommal, ricottával és spenóttal

Nagyon gyakran főzök itthon tésztát, praktikus okok miatt: gyors, könnyű, általában nem kell hozzá különleges hozzávaló és változatos.

Az utóbbi időben két új receptet próbáltam ki: az egyik Bill Grangertől, a másik Stáhl Judit szakácskönyvéből származik. Harmadik receptként pedig egy saját kreációt mutatok be. Íme:

Spagetti koktélparadicsommal, ricottával és spenóttal

Hozzávalók 4 személyre:

  • 75 dkg koktél paradicsom,
  • 4 fokhagyma gerezd, apróra vágva
  • 1 lilahagyma, vékonyra vágva
  • egy kis marok oregánó
  • 1 dl extra szűz olíva olaj (ez nyugodtan lehet kevesebb, csak érzés szerint :))
  • 50 dkg spagetti
  • 5 dkg friss bébi spenót
  • 20 dkg friss ricotta
  • ízlés szerint bors
  • sajt a tetejére

A sütőt 180 fokra (gáz 4-es fokozat) előmelegítjük. Egy tepsibe beletesszük a paradicsomokat, a fokhagymát, a lilahagymát, megszórjuk oregánóval és meglocsoljuk az olíva olajjal. Kb. 20-25 percit sütjük, vagy amíg a hagyma szépen megkaramellizálódik és a paradicsom kellemesen megpuhul.

Az utolsó 10 percben sós vízben megfőzzük a spagettit al dente és leszűrjük. Összekeverjük a paradicsomos-hagymás keverékkel, a bébi spenóttal és a ricotta felével. Tálaláskor a tányérokon osztjuk el a maradék ricottát, majd megszórjuk frissen őrölt borssal. Ízlés szerint mindenki megszórja sajttal (én parmezánnal kínáltam).

Bill Granger's spagetti 001

Nagyon finom spagetti! A lilahagyma, ahogy karamellizálódik, az édesre sült paradicsom egyszerűen tökéletes párosítás! A spenóthoz annyit hozzátennék, hogy ha valaki nincs odáig érte, hogy nyersen tegye a tésztába, az az utolsó egy percben dobja a spagetti főzőlevébe, és a tésztával együtt szűrje le. Szerintem úgy még finomabb az egész étel. (Forrás: Bill Granger: Simply Bill)

Farfalle Alfredo-módra

A következő étel Stáhl Judit: Gyorsan, valami finomat! c. könyvéből származik.

Farfalle Alfredo-módra

Hozzávalók (2 adaghoz):

25 dkg farfalle, só, 10 dkg frissen reszelt parmezán, 6 dkg vaj, 3 dl tejszín, frissen őrölt fekete bors, frissen reszelt szerencsendió

A tésztát lobogó sós vízben feltesszük főni. A mártáshoz egy serpenyőben megolvasztom a vajat, majd ha már folyós, hozzáöntöm a tejszínt, beleszórom a reszelt parmezán felét, megborsozom és belereszelek egy kevés szerecsendiót. Az egészet felforralom, majd ahogy a tejszín elkezd bugyborékolni, takarékra állítom alatta a lángot. Ha a mártás besűrűsödött, már kész is: összekeverem a főtt tésztával és a parmezán másik felével tálalom.

Farfalle Alfredo módra 004

Hát, mit ne mondjak: egy kissé kalóriadús étel, de finom. Én kevesebb tejszínt használtam, mint 3 dl, de nem tudom mennyi volt pontosan, csak úgy öntöttem valamennyit érzés szerint. Sót pedig csak a tészta főzővizébe tettem, a mártáshoz már egyáltalán nem, hisz a parmezán elég sós. Egyébként sem használom a sót sokat... Tetszik, amikor egy receptben le van írva: "6 dkg vaj" :) Az ilyesmit az ember soha sem méricskéli, csak úgy beletesz valamennyit a serpenyőbe. A receptek nem szentírások, nyugodtan el lehet térni tőlük. Egyedül a sütiknél kell vigyázni az arányokra.

Tonhalas paradicsomos tészta

Az utolsó recept pedig, mint említettem, saját kreálmány. Igazán nem nagy kunszt, szerintem ezernyi hasonló recept van, úgyhogy nem találtam fel vele a spanyol viaszt. Viszont hátha van még, aki nem ismeri. Annyit még, hogy ez egy fokkal egészségesebb étel, mint az előző, hisz a tonhal tele van Omega-3-mal, a konzervekből pedig olyanokat szoktam venni, amikben nincs tartósítószer.

Tonhalas paradicsomos tészta

Hozzávalók (2 adag + maradék)

1 olajos tonhal konzerv, 1 szeletelt paradicsom konzerv, néhány gerezd fokhagyma, egy marék olivabogyó, bazsalikom, bors, tészta 2 fő részére, parmezán

A tészát lobogó sós vízben felteszem főni. A tonhalat az olajos páccal együtt beleöntöm egy seprenyőbe és az egészet felmelegítem. Amikor már serceg, hozzáadom a tisztított és apróra vágott fokhagymát. Hagyom, hogy az egész egy kis színt kapjon, majd hozzáöntöm a szeletelt paradicsomot és az olivabogyót. Amikor a tészta már majdnem kész, a mártáshoz hozzácsapom az apróra vágott bazsalikomot (használhatsz szárítottat is) és az egészet egy kicsit megborsozom. A tésztát leszűröm, tálba teszem és az egészhez hozzákeverem a kész mártást. Parmezánnal tálalom.

Tonhalas paradicsomos tészta 001 Tonhalas paradicsomos tészta 004

Ennyi a recept, láthatóan nagyon egyszerű. Amikor a receptet azzal kezdem, hogy a tésztát felteszem főni, akkor tényleg azzal kell kezdeni. A spagettinek általában 8 perc elegendő, hogy al dante megfőjön, közben a mártás kényelmesen elkészül. Mint látható, ehhez a recephez könnyű a hozzávalókat otthon tartani. Ha épp nincs olivabogyót, persze el is hagyhatod. Mi nagyon szeretjük és gyakran veszünk. Nagyon laktató étel, én mindig ugyanannyi tésztát főzök magunknak, ebből mégis kevesebbet ettünk, holott tényleg finom.

Legközelebb már karácsonyi sütemények jönnek :)

Citromos fusilli

2008. november 20.

A mai ebéd citromos fusilli volt, melynek receptjét Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak című könyvében találtam. Ő tagliatelle tésztával írta, de szerintem ez igazán lényegtelen. Azért választottam fusillit, mert szerintem arra több mártás tud ragadni.

Az ételnek igazán meglepő az ízvilága: tészta citrommal?? De tényleg finom. A különleges ízek kedvelőinek ajánlom, akik szívesen próbálnak ki új dolgokat is.

Ezt a receptet külön ajánlom unokatesóm feleségének, Kitti figyelmébe, aki mostanában rengeteg citromot eszik :)


Citromos fusilli
Hozzávalók (4 adag):
25 dkg fusilli, 3 citrom, 1 evőkanál olívaolaj, 12 dkg tejszín, 10 dkg parmezán, só, frissen őrölt bors, és én adtam hozzá egy kis citromfüvet is, ami az eredeti receptben nem volt

Forró, sós vízben al dente megfőzzük a tésztát, majd leszűrjük. Míg a tészta fő, lereszeljük a citromok héját és kifacsarjuk az egyik citrom levét. Egy serpenyőben felmelegítjük az olívaolajat, beletesszük a reszelt citromhéjat, és kis lángon 2 percig pároljuk. Hozzáadjuk a tejszínt, felforraljuk. Beleöntjük a citromlét és ismét felforraljuk.
Mikor a krém sűrűsödni kezd, beletesszük a parmezánt, ízlés szerint fűszerezzük, jól elkeverjük, még egy percig főzzük. Az utolsó pillanatban hozzáadjuk a citromfüvet is. A kész mártást a tésztára öntjük és jól beleforgatjuk.
Azonnal tálaljuk.
Citromos tészta 001 Citromos tészta 002
Nem tudom, ki hogy van a citrom reszeléssel, de ha hagyományos reszelőd van, akkor az egészben a citromreszelék kiszedése a legsziszifuszibb munka. Erre én berendszeresítettem egy vadiúj, tiszta, egyszerű sörtéjű és olcsó fogkefét, amit semmi másra nem használok, mint a citrom kiseprésére a reszelőből. Nálam jól bevált, szinte semmi nem marad a reszelő fogai között :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...