Ms. Poppy-nál olvastam a kukoricaprószáról pár nappal ezelőtt. Soha nem hallottam korábban erről az ételről, de már egy ideje gondolkoztam azon, hogy biztos létezik édes polenta is. Tegnap este ki is próbáltam, és annyira jól sikerült, hogy alig tudtam néhány szeletet megmenteni, hogy ma fotót készítsek róla.
Azért az én változatom nem teljesen olyan lett, mint az övé. Tejföl nem volt itthon, viszont egy doboz double cream csücsült a hűtőben (őszintén szólva, már rég lejárt a szavatossága, de kibontottam és még jó volt...). Sajnos nincs igazi, házi készítésű szilvalekvárom sem :( Amit még tavaly otthonról hoztunk, kb. 1 hét alatt befaltuk :))) Helyette aszalt szilvát tettem a prósza tetejére. Nagyon bevált!
Tojást én sem tettem bele, de nem is hiányzott, máskor is így fogom elkészíteni. A cukor természetesen szóba sem kerülhetett, helyette két teáskanálnyi méz csorgott a masszába. Nem is sorolom tovább, álljon itt az én változatom:
Hozzávalók:
30 dkg kukoricadara
40 dkg kefir*
22,5 dkg double cream (tejszínnel vagy tejföllel is kipróbálhatod)
2 teáskanálnyi méz
2 db alma reszelve
2 marok mazsola
1 ek olaj
16 db aszalt szilva
A kefirt és a double creamet összekevertem, hozzáadagoltam a kukoricadarát és csomómentesen elkevertem. Mézzel ízesítettem, majd hozzáadtam a reszelt almát, a mazsolát és az olajat.
Az egészet félrettettem egy órát állni, hogy a dara jól megszívja magát.
Az aszalt szilvát egy tálba tettem és leöntöttem annyi forró vízzel, hogy ellepje. Míg a tészta pihent, a szilva is megpuhult.
A sütőt előmelegítettem 180 C fokra. Egy szilikontepsibe beleöntöttem a masszát, szépen rápakoltam a szilvákat és az egészet kb. 20 perc alatt szép aranybarnára megsütöttem.
Nagyon finom lett a végeredmény.
A kefirt bioboltokban és a Thomas Duxnál szoktam venni.
2010. május 3., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hű, írtó jó lett ez a variáció!:) Látom, ez az aszalt szilvás dolog mindenhol nyerő. Szerintem teljesen mindegy, hogy milyen formában megy bele a szilva (lekvár, aszalt vagy épp nyers gyümölcsként), nagyon jól passzol ízében és színében is a kukoricalisztes/- darás alaphoz.
Tojást én sem szoktam bele tenni (aki akar, persze tehet), a liszt úgyis jól megduzzad, nem fog szétesni a süti. A darára meg pláne igaz ez, az még több folyadékot felvesz.
Megjegyzés küldése