Ez a flancosan hangzó cím egy rémesen egyszerű és egyben nagyszerű ételt jelent.
Általában nem találom ki a menüt előre, bár gyakran eltervezem, hogy egyszer az alapján ejtem meg a vásárlást. Pedig egyszer tényleg jó lenne időt szakítani rá: leülni a déli nappaliban, ahol lobog a tűz a kandallóban, szakácskönyvekkel és receptes magazinok körülvenni magam és a kis kecses vonalvezetésű, zárható tetejű női íróasztalomnál, melyen a laptopomat tartanám, megtervezném egy hétre (vagy kettőre) előre a menüt. Reggelire, ebédre és vacsorára. Aztán jönne a házvezetőnő (aki nem lenne olyan ellenszenves mint a Rebecca című könyvben), aki elvenné a listát, végignézné és azt mondaná:
- Minden úgy lesz, ahogy asszonyom kívánja.
Ehhez képest az észak-keleti (egyetlen) nappaliban ülök (ne felejtsük el, itt északon süt a nap, úgyhogy azért ez sem rossz), és a férjem sem gyújtott be a kandallóba a hideg ellenére. Házvezetőnő sem jön és olyan csinos íróasztalom sincs, pedig nagyon vágyom rá. Ráadásul takarítani és mosogatni kéne - úgyhogy ébresztő! vissza az elejéhez.
Szóval vacsorát kellett készítenem valamelyik este, még a heti bevásárlást megelőzően, amikorra már alig volt valami itthon. Mit is csináljak?
Elővettem Michel Roux Eggs cimű szakácskönyvét és ebben találtam ezt a fantasztikus receptet (apró módosítással).
Hozzávalók (két és fél főre):
32 db kagyló - helyett 1 doboz olajban eltett kagyló-konzervet használtam
5 db keménytojás
15 dkg majonéz
2 evőkanál friss citromlé
só és frissen őrölt bors ízlés szerint
3 evőkanál dióolaj (vagy bármilyen jó minőségű, aromás olaj)
20 dkg répa, megtisztítva, nagyon vékony csíkokra vágva
fél fej lilahagyma, finomra vágva
A keménytojásokat félbevágjuk, a sárgáját finoman kivesszük és egy tálban villával alaposan összetörjük.
A répacsíkokat összekevertem a lilahagymával és tányérra halmoztam őket. A halmok tetejére ráültettem a tojásfehérjéket.
A kagylókat leszűrtem, az olaját összekevertem a majonézzel. A kagylókat a tojásfehérjékbe halmoztam és meglocsoltam őket a majonézes öntettel.
A citromlevet összekevertem a dióolajjal, sóztam, borsoztam, majd meglocsoltam vele a salátát.
Végül az egészet megszórtam az összetört tojássárgájával.
Egyszerű, finom, különleges.
2010. május 31., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kaviárkrémmel már próbáltam tölteni de az tömény lett,ez viszont jól hangzik!
Megjegyzés küldése