Céklás-diós rizottó kecskesajttal

A recept a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számának 24. oldalán jelent meg.

Hozzávalók (4 adaghoz):

 

3 db kisebb cékla (vagy 2 db nagyobb, összesen kb. 50 dkg)

1 póréhagyma (csak a fehér része)

1 szál friss rozmaring (kb. 10 cm)

pár szál friss kakukkfű

40 dkg arborio rizs

1 dl fehérbor

1 l meleg alaplé

1 marék dió + egy kevés a tálaláshoz

kecskesajt

ghee vagy vaj

 

A céklákat megmossuk, sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük és 200 C fokon addig sütjük, amíg meg nem puhulnak. Ez kb. 1,5-2 óra.

Amikor kész, megvárjuk, míg kihűlnek annyira, hogy kézbe lehessen venni őket. Meghámozzuk és kb. 1 cm-es kockákra vájguk őket. Ehhez a művelethez érdemes orvosi gumikesztyűt húzni.

A kakukkfű- és a rozmaringleveleket lehúzzuk a szárukról, a rozmaringot apróra vágjuk.

A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk és egy mozsárban durvára törjük

A risotto készítéséhez csak akkor állunk neki, amikor a cékla megsült.

A póréhagymát vékony karikákra vágjuk és egy fakanálnyi zsiradékban üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a friss fűszereket és egy percig együtt sütjük.

Beleöntjük a rizst, pár percig kavargatjuk, majd hozzáadjuk a fehérbort. Amikor a rizs magába szívta a bort, hozzámerünk egy merőkanálnyi alaplevet. Folyamatosan kevergetve mindig akkor adunk hozzá még egy merőkanállal, amikor az előző adagot már magába szívta, de egy kicsit még krémes.

A rizs akkor jó, ha egy picit még épp roppan. Ekkor belekeverjük a kockára vágott céklát és a durvára tört diót.

Tálaláskor minden adag tetejére kecskesajtot teszünk és megszórjuk dióval.

Tejérzékenyeknek: Sajnos, a kecskesajtot el kell hagynod.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Sajnos, mivel a rizs nem paleo (maximum ritka kompromisszum lehet), ennek az ételnek nincs paleo alternatívája.

Narancsos sütőtökleves spenóttal (Kifőztük 2011. szeptember)

Ez a recept a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában jelent meg.

Hozzávalók:

1 kg sütőtök

1 db vöröshagyma

kb. 1 liter 100%-os rostos narancslé

olaj / zsiradék a sütéshez

só, bors

friss bébispenót

 

A sütőtökből kikanalazzuk a magját és egy sütőpapírral kibélelt tepsin betesszük a sütőbe. 180 C fokon addig sütjük, amíg teljesen meg nem puhul (kb. 2 óra, de attól függ, hogy mekkorára van vágva a tök).

A vöröshagymát apóra vágjuk és egy kevés zsiradékon üvegesre pirítjuk. A sütőtök puha belsejét kikaparjuk és hozzáadjuk a hagymához. Átkeverjük, egy-két percig együtt pirítjuk, majd felöntjük annyi narancslével, hogy krémleves állagú legyen. Egy botmixerrel összeturmixoljuk, majd forralásig főzzük. Sóval és borssal ízlés szerint ízesítjük.

Tálaláskor a tányérokba először bébispenót-leveleket teszünk, majd rámerjük a levest. A tetejét díszíthetjük pirított tökmaggal, pirított napraforgómaggal, parmezánnal vagy pirított sonkadarabokkal.

Variáció 1:

Ha valakinek a leves túl édes, a narancslé egy részét helyettesíthetjük zöldség alaplével. Öntsük fel a sütőtököt annyi alaplével, hogy turmixolható állapotú legyen, majd a maradék folyadék mennyiségét narancslével pótoljuk.

Variáció 2:

Nagyon finom gyömbérrel is. Ekkor egy kb. 20 g friss, megpucolt gyömbért a hagymához kell hozzáreszelni, majd innen folytatni a főzést az eredeti recept szerint.

Tejérzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.

Megjelent a Kifőztük 2011. szeptemberi száma

Örömmel újságolhatom, hogy vendégszerzőként három receptem jelent meg a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában.
A recepteket hamarosan a blogomon is közzéteszem.
Addig is töltsétek le a magazint, melyben több, mint 80 nagyszerű recept található.

A letöltéshez katt a képre

Ingyenes e-könyv letöltés

Mielőtt teljesen vége lenne a nyárnak - reménykedve egy meleg őszben -, ajánlom figyelmedbe a 11 fagylalt című e-könyvemet, melyet a Büfé oldalán végig tudsz lapozni (az e-könyv menüpont alatt), a facebook oldalán keresztül pedig ingyenesen le tudod tölteni.

Kifőztük 3. különszám

Megjelent a Kifőztük 3. különszáma! 
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a több, mint 40 kenyér és péksütemény recept között megtalálható a lassan klasszikussá váló paleo kenyerem, a kókuszkenyér receptje is.
Fogadjátok szeretettel!

Gyerek a bevásárlókocsiban

Feltűnt már nektek, hogy ha a bevásárlókocsi hátulját felbillentjük (ahol egymásba csúsznak a kocsik), ott egy kisgyerek kényelmesen be- és ki tud mászni?

A kisfiam túl nagynak érzi magát ahhoz, hogy oda üljön, ahova a kisgyerekeknek elméletileg kéne, ezért mindig ott száll be.

Jó ideje csináljuk már, de mióta a kislányom is megszületett, ez a fajta önállóság kifejezetten jól jön, mert nekem is kényelmes.

Bár amikor Magyarországon éltem, a havi nagybevásárlást mindig online intéztem és ezt most is könnyű lenne megoldani, mégis, hetente egy fél napot szentelek az ügynek és mindezt két gyerekkel.

Kisfiam talán két hetes volt, amikor először vittem el erre a programra, kislányom viszont csak 5 napos. Enni kell, bevásárolni kell, szóval az élet megy tovább akkor is, ha gyereked van. Természetesen az egyénenként változó, hogy ki mikor érzi magát egészségileg alkalmasnak arra, hogy egyáltalán sétáljon, illetve attól is függ, hogy mennyire kell az embernek cipekednie.

Gyerekekkel intézni a bevásárlást nem feltétlenül kell, hogy rémálom legyen. Véleményem szerint két titka van: az egyik az idő, a másik, hogy figyelembe kell venni a gyerek(ek) igényeit is.

Ha valamit gyerekekkel intézünk, mindig több időt kell rá kalkulálnunk, mint amennyivel egyedül járna. A gyerekeket hiába siettetjük, akkor sem lesznek gyorsabbak, mert nem is értik még, mire a nagy sietés. Ez a bevásárlásra is igaz: hagyjunk rá bőségesen időt, csináljuk az egészet ráérősen.

Nem árt, ha van egy megszokott útvonalunk, hogy milyen sorrendbe járjuk be az üzleteket / a piacot / a bevásárlóközpontot, így a gyerek egy idő után tudni fogja, mi után mi következik és azt is meg tudja magában becsülni, hogy mikor mentek haza.

Hagyjunk időt a nézelődésre, a sok-sok megállásra. Egy gyerek még azért is megáll, mert madarat lát vagy egy autót – adjunk meg neki ezt az örömöt. A kisfiam például szeret leülni egy-egy padra. Üljünk le vele mi is!

Ügyeljünk arra, hogy a bevásárlás ne csak nekünk legyen szórakozás, hanem a gyereknek is. Mi miért szeretünk vásárolni? Mert megcsodálunk mindent, mert új dolgokra bukkanunk, mert jó nézelődni, mert hátha eszünkbe jut valami, hogy mit kell még venni, stb. Egy gyereknek is lehet a bevásárlás játék. Sokszor csak azért akarnak valamit a polcról, mert meg akarják érinteni, meg akarják nézni közelről. Azt a csokoládét is akarják, amiről azt sem tudják, hogy csokoládé van benne, az ízét meg pláne nem ismerik (elovasni sem tudják még a címkét, ugye), ezért ha „kell” nekik valami, nem feltétlenül azt jeleni, hogy meg kell vásárolni.

Iktassunk be olyan megállókat, melyek kifejezetten a gyereknek jó. Meg lehet állni például egy játszótéren és el lehet ott tölteni akár egy órát is. Mielőtt folytatnánk az utunkat, időben szóljunk neki, hogy nem soká indulunk: még 10 perc van hátra, még 5 perc, még kettőt csúszhatsz a csúszdán – lehet, hogy kezdetben nehéz abbahagyni a játékot, de idővel könnyebb lesz.

A nagy bevásárlóközpontokban sokszor vannak pénzzel működő gyerekjátékok. Ezeknél is meg lehet állni és a gyerekek akkor is élvezik, ha nem dobunk be pénzt. Én sosem szoktam J

A kisfiam szeret szegélyköveken egyensúlyozni, alacsony parapetekre felmászni, én pedig ott vagyok neki, hogy segítsek. Amikor kisebb volt, még igényelte, hogy fogjam a kezét, ma már az is elég, ha csak ott vagyok mellete. Legyünk türelmesek és örüljünk annak, hogy gyermekünk milyen ügyes, ennyi belefér az együtt töltött időbe.

Ha hosszúra nyúlik a bevásárlás, álljunk meg enni. Ha tehetjük, üljünk le és úgy kapjunk be valamit, élvezzük mi is a napot!

Fontos, hogy télen-nyáron legyen nálunk egy palack ivóvíz, mert a gyerekek sokkal gyakrabban igénylik, hogy igyanak, mint mi felnőttek. Gyorsan bekapható ennivalóról sem árt gondoskoni (még akkor is, ha megállunk enni), mint például egy kis doboz mazsoláról vagy egy darab almáról, amit oda lehet adni a gyereknek, ha megéhezik.

Magába a vásárlásba is könnyű bevonni a gyerekeket. Ha elérik a polcról a terméket, amire szükségünk van, ők is levehetik. Ha mi vesszük le a polcról, akkor is oda lehet adni az árut a gyerek kezébe, ő pedig beteszi a bevásárlókocsiba. Kiválaszthatja, hogy melyik gyümölcsöt / zöldséget tegyük a kosárba. Segíthet kipakolni a szállítószalagra. Ha egy kicsit nagyobb gyerekről van szó, nála is lehet kosár és oda is pakolhatunk (figyeljünk a súlyra). Sőt, otthonról is vihetjük az ő saját kis kosarát, amibe belepakolhatja azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amiket meg szeretne venni, így nagyobb esély van arra, hogy otthon valóban megeszi őket önmagukban vagy a belőlük készült ételeket.

Rengeteg lehetőség van a tanulásra: színeket, formákat lehet keresni, számolni lehet (hány Túró Rudit pakolunk a kocsiba?), stb.

A vásárlás jó lehetőség a mozgásra. Amióta a kisfiam járni tud, nem használunk babakocsit (khm, előtte sem sokat...). Neki a járás, a szaladgálás élvezet, mi meg legyünk erre büszkék. Ne felejtsünk azonban el, hogy a veszéllyel még nincsenek tisztában, ezeket nekünk kell megtanítani: az úttestre nem lépünk le körülnézés nélkül, zebránál megfogjuk egymás kezét, stb. Vannak olyan gyerekek, akik nagyon hamar önállósodni akarnak – ilyen az én fiam is -, náluk jó szolgálatot tehet a gyerekhám. Ez nem póráz! Nem ráncigáljuk a gyereket, nem fogjuk feleslegesen „rövidpórázra”, épp ellenkezőleg: lazára engedve lehetősége van futkározni, de ha nem hallgat az utasításunkra („állj meg!”), vissza tudjuk tartani a veszélyes helyzetektől. Már pedig egy kisgyerek bizony könnyen ki tud futni az úttestre.

Arra is jó, ha véletlenül megbotlik, vissza tudjuk fogni az esést.

Én személy szerint szeretem a hordozókendőt is. Amikor a kisfiam pici volt, őt is hordoztam, most pedig a kislányomon van a sor. Ha a gyerek a hordozókendőben ül, az anya biztonságos teste mellől nézhet a világra, aludhat, ha akar, miközben a két kezünk szabad. Őszintén szólva, a babakocsit főleg azért szoktam elvinni, hogy a nehéz dolgokat legyen mibe pakolni... J

Ne felejtsük el meglátogatni az illemhelyeket sem. Ha gyermekünk még pelenkás, azt is ki kell időnként cserélni, tehát vigyünk magunkkal váltó pelenkát, illetve az ehhez tartozó egyéb felszerelést. Ha mosható pelenkát használunk, legyen nálunk egy zacskó, amibe a használt pelenkát beletesszük.

Ha gyermekünk már szobatiszta, kérdezzük meg tőle rendszeresen, kell-e pisilnie. Vész esetén egy bokorban is elvégezheti a dolgát, de még jobb, ha feltérképezzük, hol vannak az illemhelyek és akkor is útba ejtjük őket, ha gyermekünk nem érez ingert.

Szobatiszta gyerekekkel is előfordulhat, hogy véletlenül bepisilnek. Legyen nálunk váltóruha (deréktől lefelé), hogy szükség esetén át tudjuk öltöztetni.

Minden fenti okosságtól függetlenül előfordulhatnak rosszabb napok, amikor türelmetlenek vagyunk, amikor a gyerek nyűgös, amikor egy kicsit nehezebben telik az idő. Ez benne van a pakliban, legrosszabb esetben félbehagyjuk a bevásárlást és hazamegyünk.

Mégis, úgy gondolom, hogy a legtöbb, amit tehetünk, ha bevonjuk gyermekünket a mindennapi életünkbe és a kötelesség egyben szórakozást is jelent. Nekünk is és a gyereknek is.

Ti is a gyerekkel együtt vásároltok? 

Málnás-rebarbarás crumble (morzsasüti) (GTC- és tojásmentes, paleo)

Vannak olyan divatos ételek, amiket az ember szívesen kipróbálna, de az étrendje nem engedi meg. Ilyen a morzsasüti is, amit gluténérzékenyek nem ehetnek.

Az alábbi sütit azonban mindenkinek jó szívvel ajánlom! Tejtermék-, glutén-, cukor- és tojásmentes, paleo – és nagyon finom! Próbáld ki más gyümölcsökkel is J

(Persze, nem kell allergiában szenvedned ahhoz, hogy megkóstold, elég, ha szereted az enyhén savanykás gyümölcsöket).

 A receptet olvasd tovább a Büfében.

Hozzávalók

30 dkg rebarbara

30 dkg málna (fagyasztott is jó)

1-2 evőkanál (ill. Ízlés szerint) természetes édesítő*

1 narancs reszelt héja

Morzsa:

1 bögre (10 dkg) őrőlt hántolt mandula

1 bögre kókusz reszelék

1 bögre mandulaszilánk, durvára vágva

60 ml szőlőmagolaj vagy kókuszolaj (olvasztott kókuszzsír)

¼ teáskanál fahéj

A sütőt előmelegítjük 180 C fokra.

A rebarbrát felszeleteljük, összekeverjük a málnával, az édesítővel és a reszelt narancshéjjal, majd az egészet beleöntjük egy piteformába.

A morzsához az őrölt mandulát összekeverjük a kókuszreszelékkel, a durvára vágott mandulaszilánkkal, a fahéjjal és utoljára az olajjal.

A tésztát rámorzsoljuk  sütire úgy, hogy mindenhova jusson, majd alufóliával letakarjuk és beteszük a sütőbe.

40 percig sütjük, majd levesszük a fóliát és nélküle sütjük tovább kb. 5-10 percig, ill. amíg a morzsa szép aranybarna színű nem lesz.

Önmagában is finom, de fagyival meg egyenesen mennyei J

* pl. xylit, natvia (stevia és erythritol keveréke), világos agavé nektár, juharszirup, méz

Tejérzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.