Banános-csokoládés reggeli szelet

Az egyik népszerű blog bejegyzésének hozzászólásai között olvastam Andi ajánlását erről a finom reggeli szeletről, melynek eredeti receptje egy külföldi gasztroblogon található.

A héten el is készítettem és nagyon ízlik az egész családnak.

Bár angolul reggeli szeletnek hívják, én nem vagyok nagy barátságban ezzel a névvel. Számomra fura, ha valaki reggelire édességet eszik, mint például juharszirupos palacsintát, muffint vagy akár az alábbiakban bemutatott szeletet. Igaz, ha belegondolunk, nálunk is kerülhet édes az asztalra lekváros kenyér vagy kakaós csiga, túrós táska formájában :) Mégis, ez más...

Lényeg a lényeg, ez a szelet finom és egészséges. Nem tartalmaz hozzáadott cukrot vagy más édesítőszert, ami nálam külön jó pontot érdemel. Mégis, inkább nassolásnak vagy egy finom kávé mellé ajánlom, de egy kis energia szeletként a gyerek uzsonnás dobozába is bele lehet tenni.

Hozzávalók:

20 dkg (2 bögre) zabpehely

6 dkg (2/3 bögre) őrölt mandula

3 dkg (1/3 bögre) szárított kókusz reszelék (szigorúan édesítetlen)

1/2 teáskanál só

10 dkg nagyon jó minőségű étcsoki*

1 marék mazsola

4 db puha, kissé túlérett banán (meghámozva kb. 40 dkg összesen)

1/2 teáskanál vanília paszta vagy kivonat

60 ml (1/4 bögre vagyis kb. 2 evőkanálnyi) mandulavaj**

Melegítsd elő a sütőt 180 fokra.

Két keverőtálra lesz szükséged: az egyikbe a száraz anyagokat, a másikba a nedves anyagokat kell összekeverni. Ez utóbbi tál legyen a nagyobb, mert abba fogod végül az egészet összekotyvasztani.

Száraz anyagok: keverjük össze a zabpelyhet és az őrölt mandulát a kókuszreszelékkel és a sóval. A csokoládét törjük-vágjuk össze olyan apró darabokra, mint  a csoki cseppek és tegyük félre.

A másik edénybe törjük össze a banánokat (ehhez a krumplitörő a legideálisabb szerszám - paleosok, remélem nem dobtátok ki? :) ), majd adjuk hozzá a vaníliát, a mandulavajat** és keverjük össze jó alaposan. 

Öntsük hozzá a száraz keveréket (először csak a felét, majd a maradékot), végül a mazsolát és az összetört csoki is. 

Egy lapos tepsit béleljünk ki sütőpapírral, öntsük bele a masszát és simítsuk el a tetejét és tegyük a sütőbe. 

Süssük az egészet kb. 25 percit, illetve amíg a teteje szép aranybarna nem lesz. 

Hagyjuk kihűlni, mielőtt felszeletelnénk. 

Én egy 30x33 cm-es tepsiben sütöttem és elég vékonyra kentem, mert nem volt iránymutatás arra vonatkozóan, hogy milyen vastag is legyen a tészta. Így a szeleteim kb. 6-8 mm-esek lettek. Szerintem nyugodtan lehet egy fele ekkora tepsit venni és úgy vastagabbak lesznek a szeletek.

Vigyázat! Nagyon eteti magát! Ne felejtsük el, hogy attól, hogy nincs benne cukor, még tele van kalóriával :)

* 85% Lindt csokoládét használtam, amiben demerara cukor szerepel az összetevők listáján, ott is az utolsó helyen (vagyis feltételezhetően nagyon kevés cukor van benne). Még ha magas kakaótartalmú csokoládét is használsz, mindig érdemes megnézni az összetevőket. Tapasztalataim szerint óriási a különbség két 85%-os csoki között. A csokoládét ugyanakkor ki is lehet hagyni és helyette (hozzáadott cukor nélküli) aszalt gyümölcsökkel teheted ezt a reggeli szeletet gazdagabbá és finomabbá: pl. aszalt meggy, aszalt áfonya, apróra vágott aszalt szilva vagy sárgabarack, stb. 

**mandulavaj (an: almond butter) helyett kenhető manulát (an: almond spread) használtam. A kettő között a lényegi különbség, hogy az előbbi (általában) mandula, olaj és só (esetleg édesítőszer) keveréke, az utóbbi viszont csak mandulából áll. Találtam azonban olyan receptet is, amiben a mandulavaj ugyanúgy készült, mint a kenhető mandula. Ha nem jutsz hozzá, nyugodtan helyettesítsd kókuszzsírral (= kókuszolaj = kókuszvaj) vagy valamilyen semleges hidegen sajtolt olajjal (mandulaolaj, szőlőmagolaj, stb).

Update (2010. október 3.):

Ma megint elkészítettem a szeletet azzal a változtatással, hogy kihagytam a csokit, helyette 3 marék mazsolát szórtam és megfejeltem még egy kanál mandulavajjal (2 kanál helyett 3). A tepsit is egy kicsit kisebbre cseréltem. Az eredmény nagyon finom lett, szerintem jobb, mint csokival. Mivel egy picit vastagabbak lettek a szeletek, puhább is maradt. Máskor is így fogom csinálni.

Tejérzékenyeknek: Ha raksz bele csokit, figyelj rá, hogy ne legyen benne tejszármazék. Egyébként élvezd az ételt úgy, ahogy van :)
Glutén érzékenyeknek: A zabpehelyben nincs glutén, így nyugodtan élvezd az ételt úgy, ahogy van. Ha azonban a zabpehelytől is tartózkodsz, használj quinoa pelyhet.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.

Kávézselé csokoládékrémmel

Nos, ez egy olyan édesség, ami ugyan nem sikerült tökéletesen, de nagyon finom lett. Biztosan el fogom készíteni még egyszer és akkor lecserélem a fotókat is.

Az én kudarcomtól függetlenül - amiből csak tanulni lehet, mert egyébként egy végtelenül egyszerű receptről van szó - bátran ajánlom mindenkinek az elkészítését. 

Hozzávalók (8 adaghoz):

3 teáskanál zselatinpor

2 evőkanál meleg víz

2 bögre (= fél liter) erős eszpresszó kávé

1/2 bögre (110 g) cukor* (ld megjegyzéseimet alább!)

25 dkg jó minőségű étcsokoládé** apróra törve

1/4 bögre (kb. 60 ml) Marsala***

1/2 bögre (125 ml) tejszín

1 vaníliarúd vagy annak megfelelő vanília paszta / eszencia

tálaláshoz tejszínhab (kb. fél liter tejszínből)

A zselatint keverd össze a vízzel és tedd félre 5 percre, illetve amíg a por fel nem oldódik. A kávét főzd le, édesítsd (ha kristályos szerkezetű édesítőt pl. cukrot vagy xilitet használsz, közepes hőmérsékleten főzd a kávét addig, amíg a cukor fel nem oldódik), majd keverd bele a feloldódott zselatint. Tedd félre az egészet 20 percre hűlni, majd oszd szét 8 db 2,5 dl-es poharakba. Tedd őket a hűtőbe 1-2 órára. 

Helyezd a csokoládét, a Marsalat és a fél bögre tejszínt egy nyeles serpenyőbe és alacsony hőmérsékleten melegítsd az egészet addig, amíg a csokoládé el nem olvad és az egész krémszerűvé nem válik (kb. 2-3 perc)****. Hagyd a krémet hűlni, majd kanalazd a kávézselékre és tedd vissza a hűtőbe további 20 percre. 

A tejszínhabhoz keverd össze a fél liter tejszínt a vaníliával és verd fel. Vigyázz, nehogy túlverd, mert vaj lesz belőle :)

Díszítsd a kávézselés csokikrémeket tejszínhabbal.

*cukor helyett használhatsz bármilyen édesítőt: mézet, juharszirupot, steviát, xilitet. Ne aggódj a mennyiség átváltása miatt, ízlés szerint használd őket. Javaslom a folyékony édesítőket, azoknál nem kell várni, hogy feloldódjanak és a kávét sem kell extra hőnek kitenni. Én egy kanálnyi juharszirupot használtam.

** javaslom, hogy minél nagyobb kakaótartalmú csokoládét használj, minél kevesebb idegen összetevővel. Én szeretek minimum 85%-os csokoládét használni, amiben a cukor az utolsó helyen áll az összetevők listáján. 

*** A Marsala egy szicíliai édes likőr bor. Használhatsz helyette bármilyen más édes likőr bort vagy kipróbálhatod kávé- vagy mogyorólikőrrel is.

**** Én ennél a lépésnél rontottam el, mert magas volt a hőfok és kicsapódott a zsiradék. Ha biztosra akarsz menni és van fondű készleted, akkor készítsd el a csokikrémet abban. Sokkal könnyebb az állandó alacsony hőmérséklet biztosítása és a csoki felolvasztása. Nekünk nincs mikrónk és a fondű készlet remekül bevált az ilyen műveletekre.

Tejérzékenyeknek: Olyan csokoládét használj, amiben nincs tejszármazék. A csokoládékrémet próbáld meg elkészíteni növényi tejszínnel, de még jobb kókuszkrémmel. A tejszínhabot hagyd el a tetejéről.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Édesítésként használj mézet, xilitet vagy steviát, egyébként vedd figyelembe a tejérzékenyeknek javasoltakat.

Sütőtökleves spenóttal és parmezánnal

Maga a leves elég hétköznapi, amit a hozzáadott bébi spenót és a parmezán tesz igazán különlegessé. 

Az alábbi tálalásban a kedvenc mona vale-i kávéházamban kóstoltam először (ebédet is kínálnak) és oly annyira ízlett, hogy pár nap múlva itthon is elkészítettem.

Hozzávalók: 

1 kisebb fej sütőtök (kb. 2 kg)

1 fej vöröshagyma

kevés vaj vagy olaj vagy valamilyen zsiradék

1 l zöldség alaplé

só, bors

fejenként egy kis marék bébi spenótlevél

reszelt parmezán

A sütőtököt négybe vágom, a magoktól megszabadítom és a sütőben addig sütöm, míg a belseje teljesen puha nem lesz (180 fokon kb. 1-1,5 óra kellett hozzá). Amikor kész van, csak kikaparom a tökhúst egy tálba (jobban mondva lekaparom a héjáról / vagy a héját a húsról :) ) és félreteszem. 

Közben a vöröshagymát apróra vágom, egy kevés zsiradékon megdinsztelem.és hozzáadom a sütőtökhúst. Jól összekeverem, majd felöntöm annyi alaplével, hogy épp ellepje. Az egészet összeforralom, majd a főzőlapról levéve botmixerrel pürésítem. Ekkor lehet még egy kis alaplevet hozzáadni, attól függően, mennyire sűrűre szeretnénk a levest készíteni. Ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, majd visszatesszük a főzőlapra és még egyszer összeforraljuk.

Tálaláskor minden tányérba teszünk egy kevés spenótlevelet, rámerjük a levest, majd megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.

Megjegyzés:

- Szerintem ehhez a leveshez a (frissen) finomra reszelt parmezán illik, ami egyből szépen rá is olvad a forró levesre.

Tejérzékenyeknek: Vaj helyett használj olajat vagy állati zsiradékot. A hosszú érlelésű kemény sajtok általában elfogadottak e diétában, de a sajtot el is lehet hagyni. Helyette szórj a levesre egy kis pirított tök- vagy napraforgómagot.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.

Citromos hal en papillote

Apák napjára* halat sütöttem, de őszintén szólva, van  még mit gyakorolnom. Bajban vagyok az idővel, a sütési hőmérséklettel és a hal nem is maradt egyben, ahogy szerettem volna. 

Mindegy, finom volt, de a megmaradt két szeletettel már nem szerettem volna bajlódni, inkább biztosra menni. Úgyhogy hétfőn el is készítettem ezt a változatot és elégedett voltam. A hal finom lett, omlós, ízekben gazdag. 

A papírban** sütés nagy előnye, hogy ha vendégeket várunk, a csomagokat előre el lehet készíteni, később pedig  15 perc alatt, egyszerre  mindet meg lehet sütni. Nem kell őket melegen tartani vagy attól félni, hogy az első adagok kihűlnek, mire az utolsót kisütjük. 

Bátran ajánlom mindenkinek, kezdőknek és kevés tapasztalattal rendelkezőknek.

Hozzávalók (4 személyre):

4 x 170g fehér húsú hal (én barramundiból készítettem***)

40 g vaj, felkockázva

1 db citrom

1 citrom reszelt héja

2 gerezd fokhagyma

4 szál rozmaring

4 szál kakukkfű

só és bors

+ citrom gerezdek a tálaláshoz

Melegítsd elő a sütőt 200 C fokra. A sütőpapírból vágj le 4 db 40 cm hosszú darabot. Mindegyik közepére bőrrel lefele helyezz 1-1 hal filét. Mindegyik szeletre tégy egy kis vajat, 1-1 szál rozmaringot és kakukkfűt, csorgass rájuk egy-egy negyed gerezd  citromlevet, szórd meg őket a citrom reszelt héjával és a szeletelt vagy reszelt fokhagymával. Ízlés szerint sózd és borsozd őket. 

A papír hosszanti oldalait fogd össze és fentről lefele haladva szépen hajtogasd be őket, majd a csomag két végét is görgesd fel, hogy a sütés közben keletkező lé ne tudjon kifolyni és a gőz is bent maradjon. Végül mindegyik csomagot kösd át szorosan egy madzaggal, hogy ne tudjanak kinyílni.

Helyezd őket egy sütőlapra és süsd őket 15 percig.

Tálaláskor ne felejts el extra citromgerezdeket tálalni.

Tejérzékenyeknek: Vaj helyett használj olívaolajat.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.

*Egy szokás, melyben az ausztrálok nem követik az amerikaiakat. Velük ellentétben nem júniusban, hanem szeptember első vasárnapján ünnepeljük Apák Napját.

** Bár korábban sütöttem alufóliában is, és itt a blogomon is található ilyen recept, ma már kerülöm a benne való sütést. Egyes tanulmányok szerint az alufóliában sütött ételeknek, amennyiben azok érintkeznek a fóliával, megnő az alumínium tartalmuk, az alumínium pedig köztudottan mérgező. Ugyanebből az okból kifolyólag kerülni kell az alufóliába való csomagolást és tárolást is.

*** Az a recept, melyet átdolgoztam, eredetileg (australian) snapper filét javasol. A latin neve alapján ez a rózsaszín durbincsnak felel meg. Bármilyen halat választasz, ügyelj arra, hogy a hal ne legyen a túlhalászás miatt veszélyeztetett. Itt ellenőrizheted, mely halak vannak veszélyben.

Tárkonyos paszternákpüré almával és parmezánnal

Már egy ideje keresem a burgonyapüré tökéletes paleo változatát - jelentem, megtaláltam :) (bár hard paleosoknak ez sem ajánlott)

Limara oldalán találkoztam a paszternákpürével (és azóta egy étlapon is) és kedvet kaptam az elkészítéséhez. Limara burgonyával készítette, de ez nálam nem jöhetett számításba. Pár nappal korábban viszont kipróbáltam egy almás burgonyapüré receptet (igen, az is nagyon finom, nem paleosoknak nagyon ajánlom) és e kettő alapján elkészítettem a magam változatát. 

Mindenhez ajánlom, amihez egyébként burgonyapüré passzolna.

Hozzávalók (2 személynek):

3 db nagy paszternák (an: parsnip)

2 db alma (pl. Granny Smith)

kevés vaj

kevés reszelt parmezán (talán 5 dkg-t használtam? nem volt sok)

tárkony (an: tarragon)

só, bors

A tisztított paszternákot kb. 3-5 mm-es szeletekre vágom és forró, sós vízbe 5 percre felteszem főni. Közben az almákat megpucolom és kockákra vágom (először nyolcba, majd minden cikket 3 felé). 5 perc elteltével a paszternákhoz adom az almát és további kb. 3-5 percig főzöm, amíg a paszternák és az alma törhetően puha nem lesz.

Ekkor leöntöm a főzőlevet, adok hozzá egy kis vajat és az egészet botmixerrel pürésítem. Megszórom annyi parmezánnal, hogy a püré krumplipüré állagú legyen (nem kell sok, mert a sajt elolvad) és azzal is összekeverem. Tárkonnyal, sóval és borssal ízesítem.

A képen látható püré még tárkony nélkül készült.

Tejérzékenyeknek: Vaj helyett használj kacsa- vagy libazsírt. A parmezán elméletileg használható, ha legalább 4 (de inkább több) hónapig volt érlelve - de ki is lehet hagyni. Használj helyette apróra tört diót.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.

Fűszeres gesztenyepüré szarvasgomba olajos gombaraguval

Nemrég olvasom el Ruth Reichl könyvét, az Egy álruhás étteremkritikus titkos élete-t (Garlic and Sapphires - The Secret Life of a Critic In Disguise).

Nagyon szórakoztató olvasmány, de mai bejegyzésem nem a könyvről fog szólni és még csak nem is egy olyan receptről vagy ételről, ami a könyvben szerepel. 

Viszont ez a könyv adta az ihletet a következő étel elkészítéséhez.

Hozzávalók a fűszeres gesztenyepüréhez:

1/2 liter zöldség alaplé

40 dkg hámozott, tisztított gesztenye (a fagyasztott tökéletesen megfelel)

1 közepes fej vöröshagyma (még jobb a salottahagyma)

1 fakanálnyi vaj
1 gerezd fokhagyma

két ág friss rozmaring

kevés szarvasgomba-olaj

só

színes bors

2 gerezd narancs

A gesztenyét a zöldség alaplében feltettem főni, majd amikor megpuhult (kb. 5-10 perc), a főzőlevet leszűrtem és félretettem. 
A vöröshagymát finomra vágtam és egy kis vajon üvegesre pirítottam. Amikor majdnem kész volt, belereszeltem a fokhagymát. 1 perc múlva hozzáadtam a gesztenyét és az apróra vágott friss rozmaringleveleket, pár percig főztem, majd hozzáöntöttem a félretett főzőlevet. Az egészet addig főztem, míg be nem sűrűsödött (pár perc).
Az egészet beleöntöttem a turmixgépbe és jó alaposan összeturmixoltam. Közben ízlés szerint sóztam, borsoztam, és belefacsartam két narancsgerezdet.

Hozzávalók a gombaraguhoz:

1+1 fakanálnyi vaj

kevés szőlőmagolaj (mivel ez bírja a magas hőfokot)

1/2 kg friss gomba (legjobb, ha több fajta)

friss rozmaring

friss kakukkfű

friss citromfű
1 dl fehérbor (nálam Sauvignon Blanc)

fél citrom
 
A vajat a szőlőmagolajjal megolvasztottam, majd beletettem a nagyobb darabokra vágott gombát (a kalapját nagyságtól függően általában 4 felé, a szárat egyben hagytam vagy ketté vágtam). Az egészet addig sütöttem, míg a gomba szépen meg nem pirult. Ekkor hozzáadtam még egy kicsi vajat és az apróra vágott friss fűszernövényeket. 1 perc múlva hozzáöntöttem a fehérbort és addig főztem, míg a lé elfőtt. Ekkor meglocsoltam egy fél citrom levével, alaposan összekevertem és le is vettem a serpenyőt a tűzről.


A tányérokon egy körben szétterítettem a fűszeres gesztenyepürét és a tetejére halmoztam a gombát. Szarvasgomba-olajjal finoman megcsepegtettem a gombát és már tálaltam is.

Megjegyzések:

• négy fajta gombából készítettem a ragút, bár itt sajnos nincs nagy választék.
• nem egy olcsó étel (nekem $35-ra jött ki az ára úgy, hogy saját fűszernövényeim vannak és ami itthon volt, azt nem számoltam), de el tudom képzelni különleges alkalomkor előétel adagokban tálalva, úgy sokkal több embernek elég (mi ketten és félen mindet megettük vacsorára).
• érdemes gesztenyeszezonban kipróbálni vagy ha elég nagy kapacitású a mélyhűtőd, akkor a gesztenyét megpucolva lefagyasztani. 
• A fűszeres gesztenyepürét el tudom képzelni sült halak körítéseként is.

Azt talán mondanom sem kell, hogy nekünk nagyon ízlett az étel :)

Tejérzékenyeknek: Vaj helyett használj olajat.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.

Julia Child: My Life in France

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy sokkal izgalmasabb volt látni Meryl Streep-et, mint Julia Child a Julie & Julia című filmben, mint Amy Adamset Julie-ként. Nem mintha Amy rossz lett volna, egyszerűen csak érdekesebbnek találtam Julia Child életét. 

Mielőtt a Julie és Julia-t megnézem volna, már elkezdem olvasni a könyvet, de végül nem fejeztem be. Ennek legfőbb oka, hogy számomra nehézkes volt az olvasása. Részben nyelvi problémák miatt (túl sok amerikai szleng szó használata), részben meg túl hosszúnak találtam a mondatokat, túlburjánzónak a gondolatokat. Valószínűnek tartom, hogy a blog sokkal jobb lehetett, mert ahhoz egész másfajta írásmód kell, mint egy könyvhöz, regényhez. 

Szóval miután megnéztem a filmet, végleg letettem a könyvet is. (Általában szeretem elolvasni a könyvet a film előtt, de ezt nem moziban láttam, hanem egy repülőn, ahol képtelen lettem voltam kihagyni :) )

Visszatérve Julia Childra: sokkal szívesebben néztem volna egy filmet csak róla, az ő életéről, az '50-es évek Franciaországáról. Meryl Streep parádésan adta vissza a személyiségét.

Úgyhogy amikor megláttam ezt a könyvet a Fülöp-szigeteken egy könyvesboltban, kétségem sem volt afelől, hogy megveszem.

A könyv Julia Child életéről szól onnantól, hogy 1948. novemberében megérkezett a férjével, Paul-lal a II. világháborúból épp csak felébredő Párizsba. Rögtön beleszeretett a francia ételekbe, a tájba, az emberekbe. Megtanult franciául, beiratkozott egy szakács tanfolyamra, megismerkedett egy csomó emberrel, akik ugyanúgy lelkesedtek a gasztronómiáért, mint ő és a férje. Öt gyönyörű évet töltöttek a francia fővárosba, majd Paul munkája révén átköltöztek Marseille-be. 1954-be Németországba kerültek kiküldetésbe, majd 2 év múlva vissza az USA-ba, aztán 1959-ben Norvégiába vitte őket a munka. 1961-ben Paul nyugdíjba vonult és végleg visszaköltöztek az Egyesült Államokba.

Julia 1951-ben találkozott szerzőtársaival, Simon Beck-kel (Simca) és Louisette Bertholle-el. A filmmel ellentétben velük nem a szakácstanfolyamon ismerkedett meg, hanem egy ismerőse mutatta be őket egymásnak. Simca és Louisette akkoriban már együtt dolgoztak egy szakácskönyvön, amit az Egyesült Államokban akartak publikálni, azonban azt a javaslatot kapták, hogy keressenek egy olyan amerikait, akivel együtt tudnak dolgozni, és aki el tudja magyarázni a francia recepteket amerikai szemlélettel. A három grácia csak egy évvel később kezdett bele a 9 évig tartó közös munkába, melynek eredményeképp megszületett a Mastering the Art of French Cooking első kötete.

A könyv 1992-ig mutatja be Julia életét, kötődését Franciaországhoz, a II. kötet megjelenését, a tévészereplések (The French Chef) történetét. Emlékeit Julia elbeszélése, valamint Paul levelezései alapján unokaöccse, Alex Prud'homme öntötte írott formába és a könyv 2006-ban, 2 évvel Julia halála után jelent meg. 

Nagyon tetszett a könyv. Szövege érthető, könnyen követhető, az egyetlen gondomat csak az okozta, hogy tele van francia szavakkal, kifejezésekkel, néha még mondatokkal is, amik nincsenek angolra fordítva, így gőzöm nem volt arról, mit jelentenek. Szeretem a szavakat kiejteni még hangtalan olvasás közben is, csak úgy magamban, de mivel soha nem tanultam franciául, ez persze lehetetlen volt. 

Nagyon érdekes volt olvasni a francia és amerikai kulturális különbségről és legfőképpen arról, hogy a modern élelmiszeripar már az '50-es években mennyire befolyásolta az amerikai étkezést. Már ekkor jellemzőek voltak a tartósítószerek, a készételek, az előrecsomagolt süteményporok, a levesporok, a piac el volt árasztva "instant" szakácskönyvekkel - hogyan főzzünk vacsorát minél gyorsabban. 

A könyv megjelentetése egyáltalán nem azért tartott 9 évig, mert nem találtak rá kiadót - maga az írás tartott olyan sokáig. Hihetetlenül hangzik, hogy egy szakácskönyv megírása ilyen sokáig tart, akkor is, ha 752 oldalról van szó. 

Ez a könyv nem arról szól, hogy vegyünk egy csomó eredeti francia receptet és fordítsuk le őket angolra. Nem. (Épp ezért nem tudta Simca és Louisette kiadatni a saját verzióját, mert az csak ennyiből állt volna). Julia azon túlmenően, hogy maga is kutatómunkát végzett az igazi francia receptek megtalálása érdekében, ki is próbálta a recepteket, amerikai alapanyagokkal. Gyakran nem is egyszer, hanem egy tucatszor is, hogy meggyőződjön arról, a recept működik. Ha nem működött, akkor mit hogyan kellett megváltoztatni ahhoz, hogy az étel amerikai hozzávalókkal is elkészíthető legyen. Elképesztőnek tűnhet, de még a liszt sem volt olyan (már akkoriban!), mint a franciáknál, és Julia már akkor arra gyanakodott, hogy azért, mert telerakják mindenféle tartósítószerrel őket, hogy a boltok polcain hosszabban lehessen őket tartani. 

Ha belegondolunk, nálunk Ausztráliában sem lehet réteslisztet kapni, van azonban a "mindenre-jó-liszt", meg a sütőporos liszt. Csak ne felejtsük el, ez a probléma már az 50-es években jelentkezett.

Julia nagyon alaposan utánajárt annak, mit lehet az USA-ban kapni, mit nem és hogyan lehet a francia hozzávalókat helyettesíteni. A halakkal kapcsolatban még egy amerikai haltársasággal is levelezett, hogy megtalálja a megfelelő amerikai elnevezéseket vagy fajtákat. 

Még az is előfordult, hogy olyan mesterszakácstól vett különórát, aki megtanította arra, hogyan lehet igazi francia bagettet vagy croissant sütni, majd mindezeket kipróbálta otthon, hogyan lehet beállítani a sütőt a kenyérsütéshez megfelelő körülményekre. 

Számomra lenyűgöző az az alaposság és munkabírás, ahogy Julia szisztematikusan, sokszor napi 8 órában dolgozott és írt. Azt is csodálom, hogy mindezek mellett a férjével nem híztak fel 150 kg-ra :))) (Ráadásul mindketten sokáig éltek, 92 évesen haltak meg). 

Annak ellenére, hogy Julia már 35 éves volt, amikor beiratkozott a Cordon Bleu-be, fantasztikus karrierre tett szert. Ebből is látszik,hogy soha sem késő :) 

Könyvének sikere nem csak abban az alaposságban és amerikai szemléletmódban rejlik, ahogy a könyvet  megírták, hanem a rengeteg újításban is: ahol szükséges, ábrákat helyeztek el az étel készítésének lépéseiről, a lapok egyik oszlopában szerepelt a recept, másik oszlopában a hozzávalók felsorolása, stb.

A tv sorozatát, a The French Chef-et 50 évesen kezdte forgatni. Habár nem ő volt az első tv szakács, ő lett az első, aki sikerre vitte ezt a műfajt. Nem félt tévedni a kamera előtt és az ételeket úgy mutatta be, mintha az iskolájában tanítana. Pontosan elmagyarázta, mikor mit csinált, aminek akkor van jelentősége, ha a képernyőn épp nem látszanak a kezei (nem elég azt mondani, hogy "itt ejtünk egy vágást", hanem meg kell mondani, hogy pontosan hol).

Julia Franciaországot a szellemi szülőotthonának tartotta, Simcát pedig annyira szerette, mintha a nővére lett volna. Vele írta meg a Mastering II. kötetét is, és bár a későbbiekben külön folytatták munkásságukat, a barátságuk életük végéig megmaradt. Olyannyira, hogy Julia és Paul még egy kis házat is épített Simcáék birtokán, aminek tulajdonjoga később Simcáék örököseire szállt.

Bízom benne, hogy a könyv előbb-utóbb magyarul is meg fog jelenni.

Érdemes elolvasni.

Julia Child konyhája

Meryl Streep mint Julia Child

Beszélgetés Meryl Streep-pel