Hogyan készült.... - Műhelytitkok a fotózásról

Ez a téma kimeríthetetlen a gasztrobloggerek körében, s gondoltam, mint a téma egyik szakértője (értsd: le szoktam fotózni a kajákat), megosztom tapasztalataimat az ételfotózásban járatlan sorstársaimmal.


Bár soha senki nem kérdezte, hogy ezt vagy azt a fotót hogy készítettem, ezt nem írom a képek minőségének a rovására, inkább csak arra, hogy azokat látva mindenkinek elakad a szava.


Mi is a jó fénykép alapja?
Az első, hogy nem árt hozzá egy jó fényképezőgép. A jó alatt azt értem, hogy működik. Persze, jó és jó között ég és föld a különbség, de most erre ne térjünk ki. 
Én jelenleg a férjem Nikon D90-es gépét használom, aminek ő annyira nem örül, de még mindig jobb, mint az én régi Panasonic Lumix-om, amivel valljuk be, egy Nikon D90-hez képest nem lehet elég jó képeket készíteni. 
Különböző objektívekkel rendelkezünk (a férjemmel) és ezek közül leggyakrabban az 50mm f1.4-eset használom, amit használtan vettünk Hong Kongban és csak azért, mert Édes és Keserű Vera ezt ajánlotta. De tényleg. (Köszi, Vera! :) ) Hong Kongban meg csak azért jártunk, mert útba esett hazafelé, illetve mert nem csak a szép, zöld, fényes zakók hazája*, de az olcsó elektronikai kütyüké is. 
Vissza az objektívre: ha valaki nem tudja, mit jelentenek ezek a bűvös számok, mint 50mm meg f, nyugodtan kérdezze meg a Verát vagy valakit, aki úgy néz ki, mint aki tud fényképezni.


Na most nézzük a gépet. 
Az enyémen például van olyan, hogy WB, ami azt jelenti, hogy vájt belensz. Tudom, akcentussal beszélem az angolt, de ez van, a férjem szerint az enyém így is sokkal szebb, mint az szláv akcentus. 
No én ezzel a WB-vel szoktam kezdeni, mert ha ezt beállítom, akkor sokkal kevesebbet kell szenvedni a fotóbolttal. 
Ezt úgy kell beállítani, hogy megnézzük az időjárást. Ha napos, borús vagy árnyékos, az tök jó, mert olyan beállítás van a WB-ben is. Ha esős, akkor vagy a borús vagy az árnyékos beállítás a jó, ha pedig vihar van, akkor lehet szentségelni, hogy a kaja kész és már megint nem tudunk természetes fénynél fotózni. Az élet nem könnyű, tele van kihívásokkal.
Ha úgy látod, hogy napos, de egy kicsit felhős az ég, sőt még egy kis árnyék is van, akkor készítsd el a fotót több beállítással, aztán valamelyik csak jó lesz. Hidd el, ami a gépen szép képnek látszik, arról a számítógépen kiderül, hogy a színek teljesen elcsúsztak és a fehér például kéknek látszik. 


A második nagyon fontos dolog, az a fény-árnyék hatás. Erre azt javaslom, hogy nézegessünk sok-sok profi képet, mert azok sokkal szebbek, mint a mieink. 


Ha már eddig eljutottunk, akkor képzeljük el, hogy milyen képet szeretnénk (háttér, kiegészítők, stb), és próbáljuk meg azt megvalósítani. Kiegészítőnek én leggyakrabban a gyerekeimet használom, mert azt mondják, ha állat vagy kisgyerek van egy fotón, az mindig nyerő. A kaja meg kit érdekel?!?


1. Az első kép édesburgonya chipset ábrázol, a második hasáb-édesburgonyát.

Hasáb-édesburgonya

Beállítások:

blende:    őőőő

záridő:     őőőő

ISO:         őőőő

objektív:  na ezt legalább tudom! 18-70 mm f3.5

Így készült:

Megkértem, hogy mosolyogjon

Maguktól belenyúlkáltak

Megette

Beletenyerelt

Csapatmunka

Megjegyzés a kiegészítőkről:
Nekem általában két gyerek mászik a képbe, de ha neked csak egy van, az is elég. Az mondjuk nem árt, ha már helyváltoztatásra képes. 


Utómunka:
A képeket a fotóboltban szoktam egy picit feljavítani. Mivel olyan rettenetesen értek hozzá, ezért először megduplázom a képet, egymás mellé teszem őket és a másolaton dolgozom, hogy végig össze tudjam hasonlítani az eredetit a megváltoztatottal. 
A képnek adok egy kis auto contrast-ot, egy auto colour-t, majd egy sharpen-t, ami soha sem árt. Végül feliratozom (csak hogy megkönnyítsem a képtolvajok dolgát), elmentem psd formátumban, majd átméretezem 500x753 pixel méretűre és megint elmentem, de ezúttal jpg formátumban.


Végül pedig, hogy bizonyítsam, hova lehet fejlődni, megmutatom néhány régi képemet:

Póréhagymaleves, 2008
Itt még nem volt gyerekem és a fotóboltról is csak hallottam

Első fehér kenyerem, éjjel készítve, vakuzva, még a paleo korszak előtt
2009. eleje (sosem került fel a blogomra)

A félreértések elkerülése végett: imádom Vera képeit és persze a többi profi gasztrofotósét is, senkit nem akarok megbántani a fenti hülyeséggel. 
A szöveg és Vera bejegyzése közötti hasonlóság nem a véletlen műve. A gyerekek nem kitalált személyek. Én sem. Nagyon szeretem a fotózásról szóló sorozatokat és azt kívánom, bárcsak én is olyan gyönyörű képeket tudnék készíteni, mint Vera vagy a többiek. Le a kalappal előttük! De tényleg. 



* Aki tudja, miből idéztem, nyugodtan dobjon egy kommentet :)