2010. december 13., hétfő

Gesztenye fagylalt (tej- és cukormentes, paleo)

Édes és Keserű ismét megihletett. Csak pár napja tette fel Gesztenye fagylalt receptjét, de már el is készítettem az én változatomat: természetesen tej- és cukormentesen, egy kicsit más mennyiségekkel, más összetevőkkel, de az eredeti érdem az övé.
Gyorsan fel is rakom, hogy az Ausztráliában élő olvasóim el tudják készíteni karácsonyra vagy csak úgy a nyárra.

Hozzávalók:

4 dl kókuszkrém
5 tojássárgája
1-2 evőkanál xylit
1 doboz (439g) natúr gesztenyepüré*
2 marék mazsola
mandulalikőr
5 dkg 85%-os étcsokoládé

Melegítsük fel a kókusztejet. A tojássárgát keverjük habosra az édesítőhöz majd adjuk a kókusztejhez. Közepes hőfokon, állandó keverés mellett sűrítsük be, majd a végén oldjuk fel benne a gesztenyepürét. Hűtsük le a krémet és egy éjszakán át pihentessük a hűtőben. A  mazsolát áztassuk be félig mandulalikőrbe, félig forróvízbe. A csokoládét alacsony hőfokon olvasszuk fel, majd öntsük ki egy márványlapra vagy alufóliára és vékonyan kenjük szét. A legjobb, ha ezt is hűtőbe tesszük megdermedni. 
Másnap készítsük el a krémet a fagylaltgépben, majd ha kész van, keverjük hozzá a mazsolát (én beleöntöttem az alkoholos lét is). A csokoládét forgácsoljuk fel (ha alufóliára kented, a legegyszerűbb, ha összegyűröd a fóliát és így töröd össze a csokit) és azt is keverjük bele a fagyiba.

Fogyasztás előtt legalább egy órával érdemes áttenni a mélyhűtőből a hűtőbe, egyébként nagyon kemény lesz.



* Természetesen házi natúr gesztenyepürével csak jobb lehet, de ki akartam próbálni, hogy legalább az ilyen édességekre alkalmas-e ez a francia termék. Szerintem a magyar gesztenyepürével jobb, férjem szerint viszont ez a No. 1. fagylaltom. Az áfonyás-pisztáciás nála lecsúszott a második helyre :)

Figyeld a következő bejegyzést, mely a paleo mézeskalács lesz!

Tejérzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Glutén érzékenyeknek: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.
Paleosoknak: Élvezd az ételt úgy, ahogy van.

9 megjegyzés:

Vera írta...

Nagyon nagyon jól hangzik. Szeretem az egészségesebb verzióra variált receptjeid :)
A mandula likőr nem veszi el a gesztenye ízét?

Alexandra írta...

Köszi :)
Nem, nem veszi el. Szerintem kevésbé domináns az íze, mint a rumnak - de igazából csak azért használtam mandula likőrt, mert még mindig nincs itthon rum :D
Ez az üveg is kiürült, ebbe töltöttem tegnap a kókuszos csokis likőrt :)

Névtelen írta...

Szuper ötlet, erre már én is fenem a fogam, csak a vizsgákban elhavazódtam... A kisfiad tündéri!!!
Mézeskalácsot én is nemsokára csinálok, hétvégére tervezem. :))) Verseny? :)))

Alexandra írta...

@Panna:

Kíváncsi vagyok a te változatodra is! Lehet, hogy a hétvégére az én mézeskalácsom már el is fogy és kénytelen leszek egy újabb adagot sütni... túl finom lett ;)

Alexandra írta...

@Panna:

Tudtam, hogy még valamit akartam írni: a fényképed tuti jobb lesz, mint az enyém, ezt előre borítékolom :)

Foodafok írta...

Szimpatikus recept, ki is fogom próbálni, de azért óvatosan bánnék a xylit használatával.

Alexandra írta...

Mi a baj a xylittel? Kerestem negatív infót angolul is, de nem találtam.
Ettől függetlenül minden édesítőből elég alaposan lecsökkentem a mennyiséget és nagyon keveset használok belőlük.

Foodafok írta...

Az új „őrület” a xilit, ami, cukrot helyettesítő édesítőszer. Persze, hogy dicshimnuszokat zengenek róla. Cukorból van néhány fajta: nádcukor, répacukor, szülőcukor, stb. A xilitol viszont nem igazán cukor, cukor-alkohol a pontosabb megnevezése, a képlete pedig C5H12O5. Természetes anyag, olyan értelemben, hogy található gyümölcsökben és zöldségekben. Leginkább kukorica rostból vonják ki. De mi az, amit érdemes róla tudni? Igaz, amit híresztelnek róla, hogy édes, mint a cukor, de csak kétharmad annyi kalória van benne. Sokaknak jó hír (diabéteszben szenvedőknek). Bizonyított, hogy aki cukor helyett xilitolt fogyaszt, annak kevesebb lyukas foga lesz. Éppen ezért használják rágógumiktól kezdve száj illatósítón át süteményekig bezárva. A finnek „fedezték” fel és forgalmazzák ezerrel. Ez azonban mind semmi! Csodát tesz a terhes- és szoptatóanyákkal. Ráadásul abszolút biztonságos. Állítólag hónapokon át lehet napi 40 dkg-ot fogyasztani mindenfajta mellékhatás nélkül. No, héé, ájjá má meg. Mondta a székely a bakon, amikor a lovak rakoncátlankodtak, majd szorosabbra fogta a gyeplőt és rendezte a sorokat. A kép azért nem ennyire rózsás.
Mivel a cukor-alkoholok a szervezetben nem bomlanak le tökéletesen, ezért hashajtó hatása van, ez egyénként változik. Napi 65 gramm elfogyasztása a gyerekek 25 százalékánál okoz hasmenést. Az ember amikor valamit kipróbál, előbb állatokon teszteli. Kutyák esetében kimutatták, hogy 100 mg xilit/kutya kg, tehát egy 20 kg-os kutya esetében napi 2 gramm alacsony vércukrot (hypoglycaemia) váltott ki, ami bizony életveszélyes is lehet. Az alacsony vércukorszint szédüléssel, zavarodottsággal, eszméletvesztéssel majd halállal jár, esetünkben a xilit elfogyasztása után 30 perccel. Ugyancsak kutyák esetében 1 gramm xilit/kutya kg, májkárosodást okozott. Csak hát, a kutya nem ember, de a kutatókat ez nem érdekli a fogyasztói társadalomban.
Szerintem kezdésnek sokkal egyszerűbb, ha jóval kevesebb cukrot teszünk a teánkba. Ekkor a kalória annyi, mintha xilitet tettünk volna bele, csak egy kicsit kevésbé édes. Ezt meg lehet szokni. Aztán majd várjuk, amíg a cukor lobby elő nem áll az újabb adatokkal, hogy hányan és hogyan haltak bele a xilitbe. Ez már csak egy ilyen világ.

Alexandra írta...

@Foodafook:

Köszi a választ. Már régóta akartam reagálni rá, de beteg is voltam, illetve kutakodni akartam még egy kicsit a témában.
Tudsz valamilyen forrást, hivatkozást adni?
A hasmenésről olvastam, hogy előfordulhat és azt is, hogy egy idő után hozzászokik a szervezet a xilithez és a problémák megszűnnek.
A kutyákon végzett vizsgálat számomra azért nem meggyőző, mert a kutyáknak cukrot, édességet sem lenne szabad adni, mert az is káros nekik.
Nekem a kevés cukor használata nem alternatíva, mert tudom milyen az, amikor az ember függővé válik. Leszokni róla sokkal nehezebb, mint visszaszokni.
A gyerekek is kevés cukorral kezdik, aztán idővel egyre több lesz belőle.
Örülök neki, hogy le tudtam róla szokni annyira, amennyire. Itthon legalább már egyáltalán nem tartok cukrot és nem veszek semmit sem, amiben van cukor. Szerintem ez már nagy dolog.

Az édesítőkkel kapcsolatban ugyanakkor azt vallom, amit lényegében te is javasolsz, hogy a mennyiségen van a lényeg. Egyfelől válogatom, hogy mikor mit használok (agavé szirupot, ami nagyrészt fruktóz, almasűrítményt, ami szintén fruktóz, méz, juharszirup és végül xilit). Bármit is használok, 1-2 kanálnál többet nem szoktam használni, akármit is ír a recept, mert számomra a lényeg, hogy az édes íz fokát lecsökkentsük. Szeretem azokat a recepteket is, amibe semmilyen édesítő nem kell, maga a gyümölcs (banán, aszalt gyümölcsök) adja az édes ízt.

Semmiképp sem tartom helyesnek, ha valaki a cukor helyett 1:1 arányban használ xilitet, mert az egész helyettesítésnek nem ez a lényege és önbecsapás azt állítani, hogy ettől az édesség egészségesebb lett.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...